Page 204 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

202 Határtalan médiakultúra Minden a képlékenység, a folyékonyság állapotában van. „Olyan helyzetbe kerül­ tünk, ahol minden mediatizált, ahol az anyag és a tér összeforr mediális reprezen­ tációikkal.” A legtöbb határ, ahogy a dolgozat elején fogalmaztam, így a „[t]est 59 és gép, belső és külső, virtuális és valóságos közti határok visszahúzódnak az újí­ tások és a technológiai fejlődés következtében”. Ezt a tapasztalatot semmi sem 60 írja le jobban, mint Paul Virilio test-protézis [corp-prothèse] kifejezése. A test- protézis alapvetően különbözik a prosztetikus eszközöktől. Egy új virtuális világot vezet be, ahol a percepció és a cselekvés egyesül. Másodszor, az is igaz, hogy egy folyékony világban a Másik mint radikális kü­ lönbség nem tud megjelenni az „én”-en belül. Sokkal inkább külső jegyeiben „ki­ zökkentő” és szó szerint megfoghatatlan. Úgy, mint James Cameron korai flm- jében, A mélység titkában (The Abyss, 1989) a másik, aki Sean Cubitt szavaival „tudatalattink és megigézett tekintetünk” tárgya. Cubitt a peirce-i „egység”-gel [frstness] hozza kapcsolatba, egyfajta differenciálatlan érzéki állapotnak tartja, mely prousti felhangokkal is rendelkezik. Cubitt ezzel felsorakozik Lyotard, 61 Cynthia Freeland, Noël Carroll, Nicholas Mirzoeff és mások mellé, akik szerint a posztmodern az idegen etikailag is értelmezhető fogalmát [alien] a kanti fenséges felújításával defniálta. Itt nem rekonstruálhatjuk az érvelést, hogy az idegen alak­ jának polimorf és folyékony tulajdonságai a digitális virtuális világ elidegeníthe­ tetlen része. A folyékony világ ontológiája gyökeresen eltér a létező világunktól. Amíg korábban a flozófai vezérszólam az volt, hogy „nincs létezés azonosság nélkül”, egy folyékony világban a látszat, a megjelenés és a mögöttes lényeg szó szerint egybefolyik. Ahogy Welsch összefoglalja, a klasszikus ontológia a megjele­ nés (fenomén) és lényeg (valóság) különbségén alapult. Ám ez a különbség nem alkalmazható a virtuális világra, ahol lényeg és jelenség egybeesik, mivel minden megnyilvánul a felszínen, s mögöttes valóság nem létezik. A digitális „idegen” en­ nek az ontológiának a megnyilvánulása. Kétségtelen, hogy a képlékenysége, alak­ változtatásai nagy kihívást jelentenek, akár az önmagát állandóan megújító, gene­ tikai szerkezetét megváltoztató vírus. Ám ez a képlékenység nem egy mélyebb radikális jelentésre utal. Ellenkezőleg, az idegen és az ember között testi kapcsolat létesülhet, mely akár jó, akár rossz értéket vesz fel, mindig a felszínen, látható módon történik. Ha az idegen behatol az „én”-be, ez utóbbi gazdatestté válik. 59 Peter zellner: Hybrid space. London, Thames & Hudson, 112. 60 Eva mAhdAlickoVA: New Experiences of the Body Through Space. Implications philosophiques, dossier 2009. www.implications-philosophiques.org/Habitat/MAHDALICKOVA1.html 61 Proust Az eltűnt időben leírja Swann belső érzelmi állapotát, melyet egy zongora- és hegedűda­ rab, Vinteuil szonátája vált ki. Először csupán „a hangok érzéki minőségét” érzékelte, egyfajta „sine materiá”-t. A dallamot, a hangszeres témákat csak jóval később kezdte el felismerni.