Page 200 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

198 Határtalan médiakultúra másfelől olyan kép-test, mely a kommunikációt szolgálja. Az első eset módosulá­ sának tekinthetjük azt, amikor az eszköz olyan virtuális világba juttat be, ahol a kép-test az élő test legabszurdabb álmait valósíthatja meg. „Legyél az, akinek min­ dig álmodtad magad” – mondja Almodóvar. Vegyük szemügyre e három lehető- séget Habár első két eset közti különbség elsőre nem tűnik komolynak, gondoljunk például a béranyaságra. A béranya olyan, mint egy prosztetikus eszköz, egy „he­ lyettesítő” anya, aki másnak a gyermekét hordja ki, annak fzikai – bár nem per­ ceptuális – tulajdonságait „javítja”. A prosztézis, ahogy fentebb meghatároztuk, leválasztható. A szemüveget is levehetem a látásom rosszabbodása árán, de ettől nem leszek én magam mediatizált. Hasonlóképpen, a béranya szülte gyermek sem az. Másfelől, ha befestem színesre a hajam, tetováltatom magam, úgy öltözök fel, mint Darth Vader stb., a testem mediatizálódik. Ha pedig egy szelft posztolok ma­ gamról, kétszeresen is mediatizálódom. Habár a prosztézisek médiumok, a media­ tizált testet nem nevezném prosztetikusnak, mivel nem a perceptuális képessége­ ket tágítja, hanem a kommunikációt szolgálja. Vagy vegyük a plasztikai sebészetet. Egy „új” arc egyenértékű a beállított szelfvel, amellyel a világhálón megjelenni akarunk Kim Ki-duk flmjében, az Időben a női főszereplő kétszer operáltatja át magát, hogy testképeivel „ismeretlenül” újra meghódítsa szerelmét, habár ő megesküszik, úgy tetszik neki a lány, ahogyan kinéz. Elkeseredettségében a fú is az operáció mellett dönt. A műtétek eredményeképpen azonban egy furcsa helyzet áll elő: egyikük sem ismerhet többé a másikra, örökre elveszítik egymást. A flm utolsó beállításában a lány „új” arca elvegyül a tömeg ismeretlen arcai között. Az arc a flmben nemcsak testrész, hanem médium, az azonosság hordozója. De mi az azo­ nosság tartalma? Azok a belső (mentális) képek, amelyekkel az ember azonosulni tud. Mindaz, amivé az ember válni szeretne, illetve aminek hiszi magát. A lány azért operáltatja át magát, mert a mentális kép önmagáról benne megváltozott, s azt szeretné, ha a szerelme ezt elfogadná. Mediatizálni akarja magát, de nem egy pillanatot megörökítő szelf révén, hanem a testét (arcát) médiumként használva. A felismerés azonban kétirányú viszony. A akkor ismeri fel B-t, ha B is felis­ meri A-t. A felismerés mindig valamilyen aspektus alatt történik. Egy férf felis­ meri a feleségét, a gyerekeit vagy barátait, ha a felesége, gyerekei vagy barátai felismerik őt mint férjet, apát vagy barátot. Egy országot akkor fogadnak el el nem kötelezett országként, ha maga is elismeri a környező országokat valamilyen szövetséghez tartozóként. A mediatizált arc az az aspektus, ami alatt az élő test, az Én másoknak megjelenik. Annyiban tekinthető arcnak, amennyiben a Másik felismeri Az azonosítás egészen más. Valakit ekként vagy akként tudok azono­ 57 57 A 20. század fordulóján a reláció fogalmának paradox jellege jól ismert volt mind a tudomány­ ban, mind a művészetben. A paradoxon irodalmi köntösbe öltöztetve jelenik meg Alphonse Allais