Page 205 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 205
tArnAy lászló: Az új médiumok és a test prosztetikus dimenziói 203 A korábbi példa szellemében, itt az ember az idegen protézise. Egy metamor- fózisos világban az idegen nem áll éles ellentétben az emberrel, mivel az ember is ki van téve a metamorfózisnak. Nincs külső vagy belső, következésképpen kiazmatikus kapcsolat sem Ezzel szemben a másik fogalma, mely a zsidó-keresztény hagyománytól a fran­ cia fenomenológiáig ível, nem alaktalanságánál, hanem leírhatatlanságánál fogva zökkent ki. Az etikai Másik éppen azért hoz létre hasadást az „én”-ben, mert kép­ telen vagyok tartalmazni, folyton kicsúszik a megragadásom alól, de nem a köz­ vetlen érzékszervek számára, mint egy víziszörny. Az etikai Másikkal szemben felelősséggel tartozom, ám e felelősség sohasem oldódhat fel valamilyen testi egyesülésben. Ami a digitális világban az egymásmellettiség vagy egyesülés, be­ hatolás, az az etikai másik esetében a kiazmatikus struktúra, a rés vagy hézag megszüntethetetlensége. Amikor a Másikat magamban lelem fel, nem felszámolom a távolságot, hanem magamba emelem. Merleau-Ponty kedvenc kifejezésével élve úgy is fogalmazhatnánk, mindkét esetben az egységesítő elv a „hús”. A Hús az, ahol a világ húsa és a test összefonódik. A hús azonban nem individualizál – a tér szerkezetére, s nem ontológiájára utal. Húsból állunk, de nem a húsban különbö­ zünk egymástól és a világtól. Egy folyékony világ leírható Merleau-Ponty kifeje­ zésével, de nem képes befogadni az individuális „terek” közti hézagokat. Merleau- Pontynál a létezés (az ember – tér) és a kommunikáció szétszakíthatatlan párost alkot. A szimuláció viszont a mozgásról, a lebegésről, a gravitálásról, a behatolás­ ról szól, olyasmiről, amit a fâneur szeret csinálni a kommunikáció kényszere nél­ kül. Ha ebben a térben létesül kommunikáció, akkor az közössé tesz, és kizárja a differenciát, a hézagot vagy a kiazmust. A test mint protézis A virtuális és a fzikai tér összeolvadása De miféle test-protézisek azok, amelyek a virtuális világot benépesítik? Vajon könnyebben defniálható a test-cum-prosztézis együttese az érzékelő testnél? Va­ jon csak véletlen a hasonlóság az ökológusok organizmus-cum-környezet fogalmá­ val? De mi is a prosztézis? A krétától az út az újmédiáig számtalan elágazáson át vezet. Az ember mindig is próbálta érzékelését javítani, „megtoldani”. A kút mély­ ségének felméréséhez kavicsot dobott le, vagy éppen a fa tetejére mászott, hogy messzebbre lásson a szavannán. Olyan furcsa eszközöket is kitalált, mint a gólya­ láb, mely nehezíti az ember mozgását, akár a kréta az írást, viszont a fzikai ma­ gasság megnövelésével hatalmat kölcsönözhet a viselőjének, vagyis kommunikál­ hat a többiek felé. A prosztetikus eszközök sora szinte végtelen a vak ember fehér botjától napjaink 3D multiplex mozijáig. A régebbi mediális formák (festészet, fo­
   200   201   202   203   204   205   206   207   208   209   210