Page 207 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 207
tArnAy lászló: Az új médiumok és a test prosztetikus dimenziói 205 Ponty megtestesültség-tanából következik, hogy minden percepció, így a kiter- jesztett percepció is megtestesültséget előfeltételez. Így léteznie kell virtuális megtestesültségnek is mint a virtuális-világban-való-megtestesültség De milyen értelemben lehetne testünk a virtuális világban, ha az élő testet hátrahagyjuk? Újabban Mark B. N. Hansen tett kísérlet e megtestesültség leírására. 64 A megtestesült percepció tanát a virtuális világok kiüresítik azáltal, hogy a vir tuális térben nem az érzékszerveinkkel érzékelünk. Hansen szerint azonban az érzékelés a mozgás, a mozgó test „következménye”, s nem eredendően létező. Be lépve a kibertérbe „testi” mozgásunk hozza létre a percepciót, mint a valóságban. A tér, amelyben helyet foglalunk, operatív tér. Hansen a kognitív tudományok alapjaira épít, Varela, Maturana és Hans Jonas haptikus látással kapcsolatos elkép zeléseit továbbgondolva a testi jelentés ergodikus dimenzióját állítja a középpont ba. Eszerint mindent, amit a test érzékel, valóságosnak él meg, amennyiben meg testesült. Merleau-Ponty elhíresült mondását paradox módon a virtuális tér teljesíti be, azáltal, hogy szimulálja a testi tapasztalatot. Habár az élő testünk nincs ott, abból, hogy a kibertérben mozgunk, következik, hogy a testprotézisünk, az avatá runk virtuálisan megtestesült abban a térben, ami garantálja a percepció „valósá gosságát”. Merleau-Ponty úgy fogalmaz, „mi vagyunk a tér”. Hansen azt mondja, „mi teremtjük a teret”. Nem véletlen, hogy a virtuális tapasztalás és a hallucináció párhuzamát említi. A hallucináció során, s vélhetően az álom idején is, úgy érez zük, virtuális térben vagyunk. A telejelenlét és a kevert valóságok a távolba hatást kínálják, melynek a való világban is lehet következménye, gondoljunk például a telejelenléttel megvalósuló műtétekre. Az, hogy a testünket kivetíthetjük egy má sik világba, immár valóságos lehetőségnek tűnik. Azonban mindez nem jelenti azt véleményem szerint, hogy abban a térben úgy érzékelünk megtestesült módon, mint a valóságos térben. Talán éppen a valós és a virtuális megtestesültség közti különbség az oka annak, hogy ha az elsőt hátra kell hagynunk, hogy a másodikba belépjünk, intenzív szédülést érzünk. Legalábbis az Oculus Riftet kipróbáló ala nyok erről számoltak be. Hansen a kép fogalmát is újradefniálja. A képeket a test mint agy hozza létre, s nem egyszerűen a perceptuális folyamat eredménye. A kép egy belső testi folyamatnak (az információ testi feldolgozásának) az eredménye, melynek során a test-agy a „virtuális teljesség” képének mentális forrása, egyfajta affekcióforrás egy másodlagos szenzomotorikus kapcsolaton keresztül az információval. A kép (mely korábban a testi percepció korrelátuma volt) a testi affekció korrelátumává alakul, mely immár nem korlátozódik a vizuális területre. 65 64 Mark. B. N. hAnsen: New philosophy for new media. Cambridge, Mass. – London, MIT Press, 2004. 65 Pavel sedlák: A Review of Hansen. Consciousness, Literature and the Arts Archive (5) 3, 2004. blackboard.lincoln.ac.uk/bbcswebdav/users/dmeyerdinkgrafe/archive/hansen.html
