Page 203 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tArnAy lászló: Az új médiumok és a test prosztetikus dimenziói 201 gyan egy lehetséges világban viselkednénk. E cselekvés elsődleges mintája a való- di világunk interakciós tapasztalata.” A telejelenlét pontosan éppen ennek a min­ 58 tának a szimulációján alapszik. Habár Belting az érvelése során hangsúlyozza a képek animálását és a médium fokozatos önállósodását, megengedi azt, hogy a digitálisan létrehozott „élő” képek nem mások, mint az érzékelő szubjektum képzeletének kivetülései, aki egyben a képek fogyasztója is. Innen csak egy lépés azt állítani, hogy az avatar nem konstituálja a Másikat, hanem kiterjeszti a szubjektum cselekvési lehetőségeit egy virtuális világban. Más szóval, az avatar a „képes vagyok”-hoz tartozik: a szubjek­ tum affordanciáit példázza abban a világban. Ebben rejlik az újmédia különbsége a klasszikus képekkel szemben. A fenti értelmezés összhangban van Belting logikájával, mely az „ikonikus je­ lenlét” fogalmára épít. Eszerint a képek egy képviseleti [vicarious] láthatóságot vezetnek be azáltal, hogy a testeket, melyek távol vannak, önmagukban láthatóvá teszik. A képek a jelenlét távollétét ábrázolják, mely ugyanígy igaz a telejelenlétre. Belting mégis elkülönítené a percepciók közvetlenségét, melyet a testet újra- megjelenítő képek példáznak, az olyan prosztetikus eszközöktől, mint a távcső vagy röntgengép. Miért gondolja azt, hogy a telejelenlét perceptuálisan közvetle­ nebb, mint a távcsővel látott képek? Úgy vélem, azért, mert Belting különbséget tesz az eszköz által készített kép és az általa lehetővé tett cselekvések között. Ne­ héz lenne tagadni, hogy az űrkutatás számos területén (például a bolygók felszínén távvezérelt robotok esetében) a prosztetikus percepció hatékony lehet. A kulcs­ mozzanat az, hogy a képeket arra a testre projektáljuk, amelyet újra megjeleníte­ nek, vagy amely azokat felfogja. Bármennyire is függetlennek tekinti a médiumot, amelyben a képek megjelenítődnek, a médium sohasem emelkedhet fel arra a szintre, mint a flmkép, amely a Másikat konstituálja. Beltinget kevéssé érdekli az etika, így az „élő” képek által kiváltott autoerotizmus sem izgatja. Amíg Sobchack a flmképekre, s nem például a játékra alkalmazza etikai modelljét, addig Belting egyenes vonalú kapcsolatot tételez flm és újmédia között. Mindkét felfogásban van igazság. A prosztetikus eszközök fejődése töretlen azóta, hogy megjelentek az első bábok, melyek a gyerekeknek a világ manipulálhatóságát, a világ fölötti „ural­ mat” kínálták. A bábok voltak az első prosztetikus eszközök egy „virtuális” világ felépítéséhez, anélkül, hogy azt szimulálták volna. Azonban e dolgozatban amel­ lett érveltem, hogy a szimulációt már nem lehet egyszerűen prosztetikusnak tekin­ teni. Két okból sem. Egyrészt azért, mert az eszköz egy „másik” világba visz át, és ezért nem levá­ lasztható. Napjainkban elveszik a közvetlen kapcsolatot testünk és világ között. 58 grodAl i. m. (51. lj.) 243. Kiemelés tőlem – T. L.