Page 197 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tArnAy lászló: Az új médiumok és a test prosztetikus dimenziói 195 Az Oculus Rifttel a fejünkön a virtuális világot úgy látjuk, mint ahogyan a valós világot látnánk a sisak nélkül. A különbség a flmi élmény és a sisak között nem az, hogy másképpen látunk. A különbség a megtestesültségi viszonyban rejlik. Más szóval nem a két – a saját és a másik – megtestesültségének az összeolvadása történik a virtuális világban. A döntő tényező a valós és a virtuális tér és a percep­ ció kontinuitása. Minden olyan eszköz, mely a virtuális élményt lehetővé teszi, prosztetikus. Normális esetben a prosztézis olyan érzékeléshez kapcsolódik, mely a prosztézis nélkül is működik. A vak ember is képes, habár kissé körülményesen, kitapogatni a járda szegélyét a botja nélkül. Habár a szemüveg és az Oculus Rift is rendelkezik prosztetikus dimenzióval, a test mint prosztézis fogalmát csupán az utóbbira alkalmaznám. De mielőtt erre az utolsó lépcsőfokra lépnénk, vizsgáljuk meg a testnek mint médiumnak a felfogását. Egyetlen elképzelést emelnénk itt ki, Hans Belting megközelítését. A test mint médium A médiumelméletekben a test fogalma objektív. A test mediációja szembeállítható a fenomenológiai/egzisztenciális testtel, amelyet mindennél jobban a perceptuális képessége jellemez Belting fogalmi problémája: test, médium, kép Belting azzal indít, hogy a képeket mindig animálták: a médiumok, amelyekbe a képeket belefoglalták, egyszerre megtestesítik (animálják) a képeket, és hasonlíta­ nak hozzájuk A hiányzó testet egy helyettes test, egy ikon teszi jelenlévővé, azaz 54 re-prezentálja. A másik feltételre, a hasonlóságra azért van szükség, mert az ani­ máció rituálisan általában a halottak „feltámasztására” irányult. A középkori mé­ dium – effgies – két funkcióval rendelkezett: (i) egyrészt materiális (mesterséges) test, (ii) másrészt az (élő) test képmása. Azaz test kétféle értelemben: (i) maga a médium, a hordozó, (ii) az élő test test-képe. De az élő test is kétértelmű. Egy­ 55 részt képek befogadója, másrészt médium, maga is képek, a belső képeinek hordo­ játék élménye, illetve a készítők által lefektetett lehetséges intenciók logikája között” szabadon vibrálhatunk. Vö. grodAl i. m. (51. lj.) 244. 54 Lásd Hans Belting: Kép, médium, test: az ikonológia új megközelítésben. Ford. mAtuskA Ágnes. Apertúra, 2008. ősz. apertura.hu/2008/osz/belting, valamint Hans Belting: Kép-antropológia: képtudományi vázlatok. Ford. kelemen Pál. Budapest, Kijárat, 2003. 55 A klasszikus antik példa a korinthoszi lány története, aki a szerelmének árnyékát krétával rajzol­ ta körbe a falon, mielőtt a tengerre szállt. Itt a reprezentáció három elemét különböztethetjük meg: a modell, annak indexikus jele, az árnyéka, valamint a krétavonal.