Page 194 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

192 Határtalan médiakultúra prosztetikus eszközök révén belépni annyi, mint az érzékelést szimulálni. A szi­ 47 mulált érzékelés a valóságos érzékelés szimulációja, vagy pontosabban, a szimulált képek, hangok stb. érzékelése utánozza az azoknak megfelelő valós ingerek érzé­ kelését. Nem azt jelenti tehát, hogy a mesterséges érzet mindenben megkülönböz­ tethetetlen a valóságos érzettől. Hanem azt jelenti, hogy a lehető legjobban megkö­ zelíti a valóságos érzetet az adott – vizuális, auditív, taktilis stb. – modalitásban. Azonban a videojátékok immerzív jellegüknél fogva bizonyos testi reakciókat is kikényszeríthetnek a játékosokból, például amikor egy autós játékban a játékos sa­ ját testében érzi a karambolt. Egy intenzív játékesemény során a játékos szinte azt élheti meg, amit az avatarja megél. Vajon az, hogy a digitális Toy Story is szinesz­ tetikus és textuális élményt adhat, azt jelenti, hogy a játékos teste és az avatar tes­ te inkább összeérnek, semmint elkülönülnek? Fellelhetjük-e a Másikat a játékban? Nem hiszem. Inkább Waldenfels azon nézetével értek egyet, mely szerint az új technológiák, melyek láthatóvá teszik a testi funkciókat a metabolizmustól az öre­ gedésig, a testet [Körper] az orvosi diagnosztika értelmében rövidre zárják, és le­ választják mindarról, ami mássá tehetné A test, mely egyszerre önvonatkozás és önmegvonás, kívül esik az ábrázolhatóságon […] Az önkéntelen lélegzetvételtől és a szemöldök ráncolásától a száj kiszáradásáig és az álmos tekintetig a test aktív és passzív jelentések szétválaszthatatlan elegye A telejelenlét techno­ lógiai, mint az audiovizuális közvetítés, a Skype vagy a FaceTime összezavarja, elnapolja és eltorzítja e jelentéseket 48 Az ábrázolhatóság határa vagy az ábrázolhatatlanság egyben a láthatóság ha- tára. Az újmédia megkísérli „áthágni a reprezentáció határát egyfajta mennyiség- növelő és felhalmozó logikával, azzal, hogy növeli és kiszélesíti a repertoárját”. 49 A mennyiségi elv, „a több kevesebb” kudarca azt jelenti, hogy a láthatósághoz való jog, melyet az újmédia érvényre juttat, etikai zsákutcába vezet. Azáltal, hogy ki­ terjeszti a „saját” hatókörét a nyilvánosság területére, a test elsődleges tapasztalata „korporális idegenségbe” fordul. „A technológia, melyet – az általa bekövetkező 47 Az érzékelés szimulációjának egy fontos következménye, hogy különbséget tegyünk az unikális fizikai szubsztrátum és a prosztetikus érzékelési mód között. A képelméletben az elsőre az „analóg”, az utóbbira a „digitalizált” kifejezéssel szokás utalni. A szemünk ugyanis a digitális kép kulturálisan meghatározott „médiumát”, s nem magát a képet mint egyedi létezőt érzékeli. Ez utóbbi így nem is létezik, maga a kép – ahogy Manovich kifejtette – csupán adathalmaz, mely kívül esik a kauzalitás, tér és idő kategóriáin. Másként mondva, az „ontológiai” digitalizációja csupán a „perceptuális” rejtett formája, s nem az egyedi analóg kép, még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy a tiszta fizikai nem létezik. 48 Norman Friesen: Waldenfels’ Responsive Phenomenology of the Alien: An Introduction. Phenomenology & Practice (8) 7, 2014. 76. 49 Uo