Page 189 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tArnAy lászló: Az új médiumok és a test prosztetikus dimenziói 187 kielégületlen marad. Ez a be nem teljesült intenció visszaküld saját testem érzéke­ léséhez abban a reményben, hogy ott beteljesedhet. Azonban az intenció itt is csak részlegesen töltődhet be, mivel a taktilis vágyam máshová, a vászonra irányul. Ily módon a kiazmus beíródik a saját percepcióim egocentrikus percepciójába. A Másik vagy az idegen az intencionális résben jelenik meg, melyet a test [ Körper] „ellenkezése” hoz létre, hogy beteljesítse a taktilis intenciót. Más szóval, az érzé­ kelő test nem tudja kielégíteni az Ego intencióját, de éppen ez a távolság az Ego és a test között létesíti az etikai viszonyt azáltal, hogy hasadást hoz léte az önér zé- kelés és a más érzékelése között. A Másik megjelenése az Egó-ban nem valami intencionalitás előtti, de nem is „formátlan” anyagi állapot. Nem pusztán ön- affekció, mint az érzelmi állapotok, hanem a kiazmus megéltsége a megtestesült szubjektum „itt”-je és a test [Körper] beleírt „ott”-ja között. A percepció és a tiszta affekció közé hatol be, egyfajta testi köztesként [Zwischen] az önvonatkozás és az önmegvonás között. Waldenfels Erwin Straust idézi, miszerint a percepció itt-je és most-ja nem tartozik sem a szubjektivitáshoz, sem az objektivitáshoz. Ebben az önmegvonásban vagyunk képesek megélni a másik másságát, nem pusztán a tes­ tünkön, hanem a testünkben 36 Azonban Sobchack nem áll meg a másik másságának beíródásánál. Valódi célja az, hogy felruházza a flmet testiséggel. A flmi élményt „cinesztetikus”-nak hívja. Ezzel a kifejezéssel arra utal, hogy az érzéki tapasztalás a moziban egyszerre szinesztetikus és ko-enesztetikus. Mindkét kifejezés fenomenológiai. Az első arra vonatkozik, hogy az érzéki modalitások közti határok folyamatosan felülíródnak, még a mindennapi tapasztalat során is. A második az érzékelés egységét fejezi ki mint az érzékelő szubjektum prelogikai és inkarnálódott alapja, olyképpen, hogy egy adott érzékelés során a többi érzékszerv működése felerősödhet vagy gyengül­ het, s ezáltal a megtestesültség általános érzését kelti A kulcsmozzanat nem abban van, hogy a néző odaképzeli magát a diegetikus világba, vagy azonosul a kamerával vagy a vászonnal, ahogy ezt a pszichoanali- tikus elmélet állítja. Voltaképpen az ellenkezőjéről van szó: a flmképek legalább annyira „percipiálják” a nézőt, mint az a képeket. A néző nemcsak néz, hanem őt is nézik. Sobchack szavaival a flm teste érzékelő alany, és „megérinti” a nézőt, aki ily módon az érzékelés tárgyává válik. A látó és a látott megfordíthatósága (rever­ zibilitása) azt jelenti, hogy a flmnézés során a néző teste is erotizálódik azáltal, amit lát, a flm testétől. Úgy vélem, az, hogy a flmnek van-e teste vagy nincs, nem befolyásolja jelen- tősen Sobchack etikai érvelését. Nyilvánvalóan nem a flmnézés során találkozom a másikkal, de a flmnézés jó tanulási alap lehet egy majdani etikai találkozáshoz. A flm teste csupán pedagógiai szerepet tölt be, de nem abban az értelemben, ahogy a gyerekirodalom vagy a tündérmesék pedagógiaiak. A flmnézés a szerke­ 36 Vö. WAldenfels i. m. (27. lj.) 48.