Page 188 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

186 Határtalan médiakultúra „ott” van az ábrázolt világban. A néző testének és a flm testének ez a kettőssége a flmi tapasztalás magja. A flm pergését „úgy éljük meg fenomenológiailag, mint egy intencionális áramlatot”, következésképpen a flmet „úgy érzékeljük, mint ami egyidejűleg saját látványának az alanya és a mi látványunk tárgya”. 33 Sobchack példáját alapul véve Jane Campion Zongoralecke (The Piano, 1991) című flmjéből, amikor a néző közeliben látja, ahogyan Baines kezével megérinti Ada bőrét a harisnyán keresztül a zongora alatt, egyszersmind a saját testét is meg­ érintettként érzékeli. A flm megtestesült képsora, mint egy „retúrjáratban”, a néző saját testében „visszhangzik”. Igaz, nem olyan intenzitással, mint ahogyan ez a flmen érzékelhető, hanem „háttérfókuszban”, de paradox módon a néző saját tes­ tében a taktilis inger felerősödhet, „intenzifkálódhat”. Habár Sobchack nem hang­ súlyozza, a nézőt nem annyira a képek ábrázolt tartalma indítja meg, nem Ada bőre, hanem a jelenet bemutatása, a képek homályossága. A flmnézést tehát a diffúz percepció kétféle értelemben is meghatározza. Egyrészt azért, mert a néző egyszerre van „itt” és „ott”, ám egyik helyen sincs jelen teljesen, és nem érzékel teljes mértékben. Másrészt a néző percepciója a nem teljesen tiszta felvételi mód miatt diffúz, a kamera vagy túl közel merészkedik a szereplőkhöz, vagy túl mesz­ sziről szemléli őket. Véleményem szerint ez utóbbi tényező, melyet másutt a flm textúrájaként írtam le, nagyobb szerepet játszik a diffúz percepció kiváltásában. 34 Találkozás a Másikkal: flmnézés és az újmédia A valódi etikai viszonya abban a különbségben rejlik, mely önmagamnak mint ér­ zékelőnek az érzékelése (az önjelenlét, az „itt”-lét) és a flm által láthatóvá tett másik belső (introspektiv) képe (az optikai tapasztalat, az „ott”-lét) között jön létre. Az itt- és ott-lét kettőssége íródik bele az „én”-be azáltal, hogy visszatér a „ retúrjáraton” egzisztenciális testébe: „a vászon felüli retúr során – refektív gon­ dolatok közreműködése nélkül – refexszerűen, karnálisan fordulok saját létem felé, hogy megérintsem érintő önmagam, megszimatoljam saját szimatolásom, megízleljem ízlelő énemet, egyszóval érzékeljem saját szenzualitásomat”. 35 Waldenfels kifejezésével a flmi szereplők idegen testének affekciója a néző önaffekcióval stimulált testére [Leib] irányul. A retúr során nem a két affekció tá­ volsága rövidül le, hanem rávetül az „én” belső önérzékelt szerkezetére: azért kez­ dem érezni a ruhám dörzsölését, mert nem érezhetem a vásznon Ada ruhájának érintését. Az intencionalitásom Ada ruhájára irányul, arra vágyom, de ez a vágy 33 soBchAck i. m. (20. lj.) 147 34 tArnAy László: Learning and Re-learning Haptic Visuality. In: Pethő Ágnes (szerk.): Cinema of sensations. Cambridge, Cambridge Scholars Publishing, 2014. 43–55. 35 soBchAck i. m. (31. lj.) 35.