Page 192 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

190 Határtalan médiakultúra függésben? Nyilvánvalóan a reális nem stílust jelent. Gondoljunk csak arra, hány­ féle realista stílus jelent meg a művészetek történetében a naiv festészettől a neo- rea lista irodalmon és flmen keresztül a hiperrealizmusig. Sobchack a Toy Story fguráival példálózik, s az Entertainment Weeklyt idézi: A T-Rex fgura szinte tapinthatóan sima, legszívesebben belenyúlnánk a képbe, hogy ke­ mény, karcmentes fejét megdörgöljük […] Az életre kelt játékkatonák terepszínű ruhájának viaszos ragyogása prousti mélységű emlékeket ébreszt mindazokban, akiknek valaha is volt terepasztaluk a pincében […] Ettől a flmtől majd új szemmel fogjuk nézni a tárgyi világ textúráját. Ami a Bambi és a Hófehérke volt a természet számára, az a Toy Story a mű­ anyagnak 44 A Toy Story kizárólag számítógéppel és digitális technológiával készült. Vajon arra kell következtetnünk, hogy a digitálisan megalkotott flm ugyanazon (etikai) értékekkel rendelkezik, mint a hagyományos? Mi történik akkor, ha a Toy Storyt valaki televízióban, DVD-ről vagy a számítógépén nézi? Korábban már megkockáztattam azt, hogy nem a flm tartalma, hanem az áb- rázolás módja, a flm által használt eszközök váltják ki a nézőben a „retúrjáratot”. Véleményem szerint a flmképek taktilis, texturális minősége felelős az etikai vi­ szonyulás kialakulásáért. Tényleg találhatóak „prousti” reminiszcenciák a digitáli­ san szimulált képekben? Meglehet, hogy a „realizmus” egészen más hatással van a nézőre. Az alábbiakban amellett érvelek, hogy a digitális média a testnek egy olyan koncepcióját vezeti be, mely távol esik a flmi élménytől. A Másik eltűnése az újmédiában A gondolat, hogy az új technológia prosztetikus, vagyis az alany érzékelését befo­ lyásolja, szembeállítható a moziélmény fenomenológiai leírásával. A tét nem kicsi. Habár a kamerát és a projektort is prosztetikus eszköznek tekinti a flmkészítő és a néző szempontjából egyaránt, Sobchack ragaszkodik ahhoz, hogy a mozgóképek a néző által nem manipulálhatók, nem sajátíthatók ki senki által, még a flmkészítő által sem. Ha egy flm elkészült, csak az egzisztenciális „itt” és az optikai „ott” ambivalens helyzetéből látható. A néző így élheti át a differenciát belső (intro- spektiv) képei és a flm testének, illetve áttételesen a flmkészítőnek tulaj donított képek között. Következésképpen az, amit a néző lát, a flm testének tulajdonított képek nem vezethetők vissza arra, amit a néző prosztetikusan megélhetne. Ha ugyanis így lenne, a flm teste is a néző megéltsége, érzékeinek meghosszab bítása lenne, és paradox módon a néző belső képei egybeesnének valaki másnak a belső 44 soBchAck i. m. (31. lj.) 19