Page 196 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

194 Határtalan médiakultúra Paradox következménynek látszik, hogy a test elvesztése vagy „hátrahagyása” és kiterjesztése ugyanarra az eredményre vezet. A virtuális térben történő interak­ ció mint a valós tapasztalat szimulációja a megélt test tapasztalatának kiterjesztése Azt állítom, hogy a megélt test saját testi státusát kölcsönzi az animált fgurának, mint egy képzetes test képei, mintha azok a saját kiterjesztései lennének De ezek az új testi képek prosztetikus eszközként is funkcionálhatnak, felruházva az „én”-t, a megélt testet egy új érzéki tartománnyal, szenzóriummal. Az újmédia legújabb termékei, mint az Oculus Rift, a telejelenlét vagy a Second Life valójában a sensorama 20. századi ötletét valósítják meg. A részletek elemzése nélkül leszö­ gezhetjük, hogy ezek az eszközök a virtuális megtestesültségnek vagy a virtuális megtestesülésének lehetőségét hordozzák. A következő részben e fogalmat arra használnom, hogy különbséget tegyek a test mint médium és a test mint prosztézis között. Az eszközmediált megtestesülés javítja az ember percepcióját a környeze­ tét illetően. Amikor leolvasom a hőmérsékletet a hőmérőről, nem vagyok kíváncsi a virtuális környezetre. A moziban megbízom a kivetítőben, hogy a celluloidon vagy a lemezen tárolt képeket „beolvassa” számomra. Ezért lehet a projektor is, akárcsak a kamera, eszközmediált megtestesülés. Azonban lényeges különbség a kettő között, hogy a flmkészítő a kamerába nézve a világot olyannak látja, ami­ lyen (még ha meg is rendezett), az pedig, hogy a kivetítő a néző számára egy opti­ kai mintázatot közvetít, melyet a néző valóságosnak él meg, a perceptuális realiz- mus következménye. Az a tény, hogy e mintázatot úgy látjuk, mint egy fktív világ reprezentációját – pontosabban keresztüllátunk azon –, már a hermeneutikai vi­ szony részét képezi. Minden egyéb információ híján (a jelenet megrendezettségéről vagy meg nem rendezettségéről) a flmképet fzikai ábrázolásnak látjuk. „A képi leírásban [depiction] elméletileg az az érdekes, hogy elszakítja a beállítást mint kommunikációs elemet a forrásától, s ez teszi lehetővé a flmi ábrázolás harmadik módját, a nominális ábrázolást.” Tehát a látvány fkcionális értelmezése a szer- 52 ző(k) kommunikatív intenciójának függvénye. Következésképpen az eszközmediá- ció, melyet Sobchack hermeneutikainak nevez, kívül esik a percepció körén. Nem véletlenül, hiszen a flmi kommunikáció (kifejezés) szerkezetéhez tartozik. Ezzel szemben a virtuális megtestesült érzékelése nem tartalmaz ilyen kommu­ nikációs intenciót. Természetesen a virtuális tereknek is van szerzője, aki a tér megtervezésekor rendelkezhet bizonyos szándékkal, de a játékos a teret elsősorban mint cselekvési teret szemléli, s ehhez nincs szükség a hermeneutikai viszonyra 53 52 Noël cArroll: Theorizing the moving image Cambridge – New York – Melbourne, Cambridge UP., 1990. 47. Carroll a filmi ábrázolás három szintjét különbözteti meg: a fizikai ábrázolást, a leírást és a nominális ábrázolást. A leírás [depiction] egy meghatározott típusú tárgyra utal, valami általános­ ra, míg a másik kettő referencia mindig individuális. Így például a Psychóban fizikális jelölő Anthony Perkins, a nominális jelölt Norman Bates. 53 Legfeljebb akkor, ha a tervezők szándékát akarjuk kiismeri, de ehhez áltálában mesteri szint­ re kell jutni a játéktudásban, amikor már tapasztalt játékosként „az interaktív világként tapasztalt