Page 12 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok
P. 12
10 Médiaesemény-esettanulmányok ben elvárjuk a gyerekektől, hogy jól érezzék magukat, az olyasmi, mintha állandóan korszerűsí- tenénk a börtönőrök kommunikációs képességét, hogy kevésbé legyen kellemetlen a raboknak.” 3 Mindebben persze nincs különösebb újdonság, a radikális vagy inkább anarchista Ivan Illich igen fgyelemre méltó dolgozatában az iskolának mint társadalmi in- 4 tézménynek egyenesen a megszüntetését javasolja, mivel az iskolát a szociális egyenlőtlenségek újratermelésének és megerősítésének helyszíneként, valamint a társadalmi hovatartozás ellenőrzésének hatalmi eszközeként látja. Illich szerint iskolai oktatással az általános műveltség nem érhető el, ezért nem iskolákat, ha- 5 nem mindenki számára hozzáférhető tanulási lehetőségeket kell teremteni. (Mint- ha Illich az ideális internetet írta volna le – állítják sokan ) Az iskolával kapcsolatos, az eddigiekben vázolt problémarendszer egyik fő, ha nem a legfőbb oka, magyarázata és egyben újragondolási potenciálja – talán meglepő módon – az iskola és a média viszonyának feltárásával értelmezhető. Mint az a következőkből kiderül, éppen ezért – a médiaoktatási kontextus miatt – különösen fontos a számunkra Császi Lajos médiakutató munkássága, aki többek között az amerikai kulturális szociológia eredményeinek úgynevezett „kultura- lista, rituális” megközelítésmódját, szemléletét „hozta be” a hazai médiatudomá- nyos diskurzusba, és ezzel rendkívül hasznos fogódzót adott a médiaoktatás kezébe Noha egészen másról és egészen másként fogunk beszélni, mint Császi, ennek a könyvnek bizonyos (áttételes) értelemben mégiscsak sok köze van A média rítusai- hoz, amelynek bevezetőjében ezt írja a szerző: „[A] tradicionális társadalmakban az értékek nyilvános konstrukcióját elsősorban a vallás, míg a felvilágosodás után a modern tudomány, művészetek és a flozófa, a késő-modernitás korában 6 pedig főleg a média és a populáris kultúra rítusai látják el, akkor ezt nem normatív értelemben 3 HorvátH Attila: Pedagógusok Magyarországon a 21 század elején Új Pedagógiai Szemle, 2004/04–05 4 illicH, Ivan: Deschooling Society. New York, Harper & Row, 1971 3 fejezet: Ritualization of Progress 5 Az iskolabajokra az iskolátlanítás (deschooling) radikális kritikájával válaszolókkal szemben Amerikában, majd később másutt is fontos a John Holt nevéhez kötődő családi iskoláztatás, az „unschooling” mozgalom. Rész- letesebben lásd Berényi Eszter: Iskolátlanítási kísérletek. (epa oszk hu/01500/01551/00021/pdf/477 pdf) 6 A „rítus” fogalmának (újra)alkalmazásáról így beszél Istvánffy András: „Tényleg nehezen érthető, mire gon- dol olyankor a médiakutató, amikor azt mondja, hogy a média tulajdonképpen a rítus modern formája Rítuson eredetileg az ünnepek rendjét értjük a tradicionális, még orális kultúrával rendelkező társadalmakban. Azért hőkö- lünk egy kicsit hátra, ha a rítusról kell beszélnünk, mert a rítus valamilyen módon összekapcsolódik a szentséggel és a misztikummal Azok a kultúrantropológusok, akik strukturálisan közelítik meg a kérdést, azt mondják, valójá- ban mellékes, miről szól a rítus, mi a mítosz, mi az a szakrális tartalom, amelyet megpróbál átadni. (…) A lényeg a funkciója: az, hogy a rítus hozza létre azt a társadalmi kohéziót, amelyre aztán a mindennapok épülnek A rítus erősíti meg a társadalom értékeit, és határozza meg, mi az, ami nem tekinthető értéknek. Tehát a rítus végzi el a megbélyegzés műveletét is. (…) A rituális modell a kommunikáció részvételi aspektusát hang súlyozza: közösen hozzuk létre a valóságot és az üzenetet A rítus mindig újrajátszás, eljátszása valaminek, és ezen keresztül jön létre a valóság. A rituális kommunikációt követő iskola azt mondja, hogy egy modern társadalomnak is szüksége van közös értékekre, és arra, hogy bizonyos magatartásmintákat kizárjon magából. Ezt a szerepet a média játssza el. (…) A rituális kommunikáció elmélete még a televízió korszakában született, és most, hogy a hangsúly egyre inkább áthelyeződik az internetre, azt hiszem, még nagyobb legitimitása van ennek a megközelítésnek.”