Page 16 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

14 Médiaesemény-esettanulmányok fejlesztését jelenti. „A médianevelés olyan képesség- és személyiségfejlesztő esz- közrendszer, amely szükséges ahhoz, hogy az állampolgárok az információrob- banás és a modern piacgazdaság korában ténylegesen tudjanak tájékozódni és vá- lasztani” – ahogy az a Nemzeti alaptantervben olvasható. A mai fatalok nagy többsége mediatizált, mind heterogénebb, multikulturális társadalmakban nő fel, amelyekben egymással homlokegyenest ellenkező erkölcsi rendszerek és kulturális hagyományok léteznek egymás tőszomszédságában. Egyre nő a távolság a formális iskolarendszer által kultivált tanulási stílusok és a diákok iskolán kívüli tapasztalatai között A gyerekek ma olyan fogyasztói kultú- rában élnek, amely gyakran úgy szólítja meg őket, mint aktív és autonóm fogyasz- tókat, míg az iskolai tanulás nagyobbrészt passzív és tanárcentrikus Komoly el- lentét húzódik az „iskolai kultúra” és a „gyerekkultúra” között. „Az iskola elkerülhetetlenül egymással szembenálló tudáskoncepciók és kulturális értékrendek találkozásának (sőt összecsapásának) terepe – mondja Buckingham. – Óriási a kontraszt a gye- rekek fogyasztói kultúráját jellemző nagyfokú aktivitás és lelkesedés és az iskolai részvételüket átható közöny és passzivitás között Ha az iskolák nem kezdik el megismerni és elfogadni a gyerekek változó tanulási motivációit és irányultságát, fennáll a veszély, hogy hamarosan életük perifériájára szorulnak Ezért aztán a pedagógusok már nem tekinthetnek úgy magukra, mint olyan »törvényhozókra«, akiknek az a feladata, hogy a hivatalos kultúra értékeit és normáit rákényszerítsék a diákokra A legtöbb, amiben reménykedhetnek, hogy sikerül olyan »tolmács- ként« működniük, aki közvetíti a »sokféle valóságot«, az észlelés és tudás különféle formáit.” 12 Vagyis más szóval a mediatizált társadalom iskolájában újragondolandó a tanár szerepe, és megkerülhetetlen a tanárok mediális műveltségének megalapozása. Első körben a médiatanároké, majd pedig minden pedagógusé, és mindenkié, aki gyerekekkel hivatásszerűen foglalkozik. A majd húszévnyi magyarországi média- tanár-képzési tapasztalatokat röviden a következők szerint foglalhatnánk össze: – A populáris-népszerű kultúra szövegeinek szinte egyöntetű elutasítása: A képzésekre jelentkező tanárok elsöprő többsége – a kurzusok kezdetén legalább- is – abban látja médiatanári feladatának lényegét, hogy „felmutassa a gyerekeknek az értékes műveket”, hogy felhívja a fgyelmüket arra, hogy a (hír)média manipu- lálja őket. Ahogy Buckingham írja: „Ebben tükröződik a modern oktatási rendszerekre olyannyira jellemző és hagyományosnak mondható gyanakvás a médiával és a populáris kultúrával szemben A tantervek még mindig azt tekintik fő céljuknak, hogy beoltsák, megóvják a diákokat a média állítólagos negatív ha- tásaival szemben. (…) Ez az elképzelés kimondatlanul is azon a feltételezésen alapul, hogy a média óriási (és csaknem kizárólag negatív) befolyással bír, a gyerekek pedig különösen védte- lenek ezzel a befolyással szemben. (…) Ezért aztán, amikor a médiáról tanítunk a gyerekeknek – megismertetjük velük, hogyan lehet médiaszövegeket elemezni, mi a gazdasági háttere a mé- 12 BuckinGHam i m (11 lj ) 42