Page 20 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

18 Médiaesemény-esettanulmányok Arra teszünk kísérletet tehát, hogy konkrét médiaesemények elemzése során adaptáljunk bizonyos – másutt hatékonynak bizonyult – elméleti konstrukciókat, és egyben ellenőrizzük azok alkalmazhatóságát a hazai médiakörnyezetre, kitün- tetetten a médiaoktatás pozíciójából, annak szempontjai szerint Mivel azonban ez a munka nem ígér újabb tudományos eredményeket, ugyanakkor az olvasótól némi elméleti felkészültséget igényel, előbb viszonylag alaposan átte kintjük azt az el- méleti hátteret, amelyre az elemzések épülnek Ezért némileg el fogunk térni a szakfolyóiratokban vagy tudományos munkákban megszokott hivatkozási módtól – pontosabban annak léptékétől. Hosszabban idézzük az eredeti szövegeket vagy az azokat interpretáló tanulmányokat, nem csupán utalunk a szerzők állításaira. Vagyis nem építünk arra, hogy az olvasó „nyilván ismeri” az eredeti szövegeket, vagy ha netán mégse, majd utánanéz azoknak A célunk az, hogy a médiaelméleti bevezető alapján az olvasó további utánjárás nélkül is „képbe kerüljön”, ismerje meg az esettanulmányok elemzése során alkalmazott és hivatkozott elméleti dis- kurzusok lényegét, azok kontextusát Most azonban egy kicsit vissza kell lépnünk az időben ahhoz, hogy még világo- sabban kiderüljön, miért is volt oly fontos a hazai médiaoktatás ügye (és közvetve ennek a kötetnek a megírása) szempontjából az úgynevezett kulturális fordulat, és e kötet szerzője számára a találkozás Császi Lajossal. 2004 őszén flm- és médiatanárok képzésére alkalmas távoktatási anyagok fej- lesztési koncepciójának megvitatása volt napirenden Megkerestük Császi Lajost, az év nagyobbik részében az Egyesült Államokban élő kiváló médiakutatót, a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció szakának professzorát, hogy vegyen részt a workshopon. Császi jelenlétét alapvetőnek tartottuk azon a szakmai vitán, amely- től azt reméltük, hogy hosszabb időre konszenzust teremt a médiát oktatók kép- zésének tematikája, a kötelező és az ajánlott alapszakirodalom és – mindezzel – bizonyos fokig a médiatanár-képzés szemlélete ügyében is Akkoriban megjelent munkáiban, A tévéerőszak és morális pánikban, de még inkább A média rítusaiban olyan, a kétezres évek elejének Magyarországán még újszerű, ám a kultúra szocio- lógiája, a kultúratudomány utolsó száz évének fontos tudományos diskurzusaiból következő megközelítéssel dolgozott, ami kifejezetten alkalmassá tette a munkáit arra, hogy a média társadalmi szerepéről, funkcióiról szóló médiaoktatási alapve- tés kulcsszövege legyen Császi készséggel segített a szakmai koncepció vitaanya- gának összeállításában, számos szakszöveget javasolt, de nem nagyon akart kötél- nek állni, amikor arra kértük, hogy a média kulturális elméletének néhány fontos állítását konkrét médiaszövegekkel illusztrálva, jól megválasztott televíziós anya- gok elemzésével mutassuk be Miről is volt szó? Azt javasoltuk, hogy nézzünk meg egy-két részletet – a Fókusz, a Napló és egy-egy, akkoriban a közbeszédben állandóan felbukkanó talkshow (Mónika-show, Balázs-show) műsorfolyamának jellemző darabját –, és gondoljuk végig, vajon hogyan értelmezhető ezekre a műsorokra (vagy ezekből a műsorok- ból) a média kulturális elméletének néhány alapvető megállapítása (lásd 6. lj.).