Page 25 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban A médiaelméletben alapszinten jártas olvasó talán már az eddigiek alapján is sejti, hogy ha az egyes esetek kapcsán a konkrét médiaszövegek jelentését keressük, akkor beszélni fogunk a Stuart Hall-féle kódolás-dekódolás elméletről, és biztosan szó lesz a framingelméletről, a közönségről és a reprezentációról is (és mindezek kapcsán a befogadó/felhasználó aktív-résztvevő szerepéről, a birminghami iskoláról) Az elemzendő narratívákkal kapcsolatban címkeszerűen már szóba került a médiaesemény, a médiabotrány és a morális pánik, nos, aligha kerülhetőek meg az ezekkel kapcsolatos elméleti diskurzusok Végül, de nem utolsósorban az újságírói szerepről, a politikai újságírás paradigmáiról, az intézményesített mesélőről is be- szélnünk kell ahhoz, hogy legyen esélyünk a konkrét szövegek alapján következte- téseket tenni az azokat közlő szervezetekről. Mielőtt alaposabban szemügyre vennénk a médiaelmélet e fontos témáit, rövi- den áttekintjük a médiakutatás paradigmáit, a médiatudomány kutatásmódszertani megközelítéseit Jane Stokes A kommunikáció- és kultúrakutatás gyakorlata című munkájában az objektív/interpretatív és az instrumentális/absztrakt dimenziók mentén osztályozza a médiakutatás módszereit „A lényeg az, hogy a választott módszer összhangban legyen a kutatás témájával Ha pél dául témánk a melegek reprezentációja a szappanoperákban, módszerünk a szövegelemzés lesz, vagyis konkrét szappanoperák meleg- és leszbikus-ábrázolásait fogjuk elemezni Ha azonban arra vagyunk kíváncsiak, mit gondolnak a melegek és a leszbikusok a szappan operákban tör- ténő ábrázolásukról, ezt már közvélemény-kutatás vagy interjúk segítségével fogjuk tudni vizs- gálni Szövegeket nem lehet interjúk segítségével elemezni, mint ahogy közvéleményt kutatni sem lehet szövegelemző módszerekkel. Általában, ha a kérdés bármilyen társadalmi csoport megjelenítése valamilyen típusú vagy műfajú műsorokban (vagy flmekben, könyvekben, vagyis bármilyen szövegtípusban), ezt szövegelemzési módsze rekkel lehet vizsgálni Konkrétan egy adott ábrázolás gyakoriságát ún tartalomelemzéssel tudjuk a leginkább felmérni, míg a vizsgált reprezentációk értelmezéséhez szemiotikai elemzésre van szükség Ha azonban az adott tár- sadalmi csoport, például a melegek véleményére vagyunk kíváncsiak saját médiareprezentá- ciójukra vonatkozólag, akkor a kérdésünk valójában már nem a szövegre, hanem a közönségre, a befogadókra irányul – ebben az esetben célszerűbb a fókuszcsoportot vagy az interjúzást vá- lasztani kutatási módszerként Ha ellenben úgy gondoljuk, hogy mondjuk egy bizonyos döntés- hozó vagy vezető kinevezése például egy műsor vagy szerkesztőség élére komoly változásokat