Page 26 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

24 Médiaesemény-esettanulmányok hozott a melegek reprezentációjára vonatkozó döntések terén, akkor inkább az iparág tanulmá- nyozására alkalmas kutatási módszerek közül kell választanunk Mint már felmerült, a média- és kultúrakutatás témáit tekintve három nagy területre osztható, amelyeknek megvannak a maguk leginkább bevett módszertani paradigmái: a szövegek, az iparág, illetve a közönség tanulmányozása.” 1 2.1. A tünékeny jelentés nyomában 2.1.1. A kódolás-dekódolás elmélete Az, hogy a médiaszövegek (elsősorban a hírek, publicisztikák, háttérműsorok vagy a reklámok, majd később a talkshow-k, realityk) jelentésének megállapításával egyáltalában bármi dolga is volna a médiaelméletnek – vagyis a médiaszöveg je- lentésének problematizációja –, nem is olyan régi fejlemény, csak a múlt század hatvanas éveit követően került a tudományos érdeklődés szemszögébe. Ahhoz, hogy ez a fordulat bekövetkezzen, szükség volt a nyelvész, Volosinov fellépésre, aki Marxizmus és nyelvflozófa című munkájában megkülönböztette a percepciót a megértéstől, és felhívta a fgyelmet arra, hogy a jellé válás és így az értelmezés elengedhetetlen követelménye a társadalmi kontextus. Ebből pedig egyenesen kö- vetkezik, hogy mivel a jelentés nem a jel természetéből következő, nincs eleve a jelben, ugyanahhoz a jelhez számtalan jelentéstartalom kapcsolódhat. Így a kom- munikáció folyamán lényegében állandó tárgyalás folyik a fogalmak jelentéséről, vagy ahogy azt Belinszki Eszter írja: „Volosinov marxista terminológiája szerint fogalmazva a jelentés a társadalmi interakciókban állandó harc tárgya Volosinov ezen kívül rámutat, hogy a jel, éppen azért, mert nem a valóság »valós« tükrözése, hanem annak sajátos, »megtört« visszaadása, konstrukciója, mindig értéktar- talommal van ellátva Maga a kommunikáció ezek után úgy fogható fel, mint ideologikus tartal- mak állandó újratárgyalása a társas interakciókban. A társadalmi kontextus nem egyszerűen a különböző »tudattartalmakra« referál, amelyek individuálisan különbözőek, s így a megértés sem individuális aktus Miként erre a »tárgyalás« illetve a »harc« fogalom is utal, sokkal inkább érdekösszeütközésekről van szó. Maga a nyelvi közösség nem tekinthető homogénnek, hanem társadalmi pozíciójuk alapján különböző ér dekek mentén szegmentált csoportok sokaságának, amelyek saját érdekeiket kívánják érvényesíteni az egyes szituációkban mindig újra meghatá- rozott valóságdefnícióban (illetve a valóság éppen tárgyalt részének defníciójában), miközben a rendelkezésükre álló erőforrások korlátozzák vagy segítik őket ebbéli igyekezetükben.” 2 A megértés szemiotikailag elemzett folyamatának másik fontos jellemzője az, amit Volosinov is kifejt, de a Roland Barthes által már korábban javasolt leírás nyomán 1 stokes, Jane: A kommunikáció- és kultúrakutatás gyakorlata. Budapest, Gondolat, 2008 2 Belinszki Eszter: A kritikai kultúrakutatás a médiaelemzés gyakorlatában Médiakutató, 2000. ősz. 61–75.