Page 23 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

1. Bevezető 21 működését nem írhatjuk le az úgynevezett transzmissziós (információszállítási) metaforával, a közönségre pedig nem tekinthetünk alapvetően racionális, indivi- duális lényként „[A] médiában azt a társadalmi intézményt ismerhetjük fel, ami összeköti az embereket, fenntartja a közösségeket az állandó változások közepette is, a közönségre pedig elsősorban mint közösségi lényre tekint.” A médiától te- 23 hát nem a templomhoz és az iskolához hasonlatos feladatok az elit kultúra által kanonizált értékeinek közvetítését kéri számon, hanem annak mindennapi, ösztö- nös használatát próbálja megérteni 24 „Akár az egyes műsorokat, akár a média intézményeit, akár a használatukkal kapcsolatos ma- gatartásokat vitatják az emberek, közben morális, társadalmi és politikai kérdésekben is állást foglalnak, vagyis nemcsak a politikai jellegű programokon, hanem a szórakoztató műsorokon és a kulturális fogyasztás más formáin keresztül is közéleti elkötelezettségeket vállalnak. (…) [A] híreket és a politikai műsorokat nem lehet mesterségesen elválasztani a szórakoztató progra- mokban felmerülő társadalmi kérdésektől, ahogyan a kereskedelmi média műsorai és azok la- kossági interpretációi is ezer szállal kapcsolódnak a társadalom erkölcsi és politikai problémái- hoz. A médiakutatás kulturális fordulatának az a jelentősége, hogy lehetővé teszi az állampolgár politikai fogalmának kiegészítését a médiapolgár kul turális fogalmával, a kulturális állampol- gársággal. (…) A késő-modern média – és a kulturális állampolgárság – újszerűségét Hartley és Joshua Green abban látja, hogy az a mindennapi élet botrányainak, bajkeverőinek, szenzációi- nak, bűnbakjainak nyilvános konstrukciója során ugyanolyan provokatív módon jár el, mint a posztmodern média, de azzal szemben nem a kívülállók egy csoportjának alternatív álláspontját jeleníti meg – bár azt is –, hanem a szóban forgó társadalmi kérdéseket a többségi álláspontok fényében veszi szemügyre. (…) A késő-modern szórakoztató médiáról szóló vita bele van ágyazva egy nagyobb, az értékekről és a kultúra társadalmi feladatáról folytatott vitába. A modernista kultúrakép alapján tényleg nem lehet másnak értelmezni a szórakoztató híreket – de tágabb érte- lemben a valóság és a fantázia összekeverésének különböző forgatókönyveit felhasználó való- ságshow-kat sem –, mint kultúrszemétnek, hiszen nem illeszkednek a középosztály és a kulturá- lis elit illemről, ízlésről és értékekről vallott elképzelései közé. Bármilyen ismerősen is hangzik 25 ez az érvelés, keveset magyaráz meg a késő-modern médiáról, amely a mindennapi élet szán- dékosan teátrális dramatizációja kíván lenni.” 26 szociológia (s ahhoz kapcsolódóan a médiaszociológia) meghatározó vonatkozási pontja Durkheim a vallási rítu- sokról mint olyan sajátos reprezentációkról, szimbolikus cselekedetekről ír, amelyek megakadályozzák a szent és a profán megengedhetetlen keveredését, ily módon segítik a társadalom rendjének fenntartását és az egyén integrá- cióját a közösségbe. A neodurkheimi médiaszociológia a populáris média társadalmi szerepét és működésmódját hasonló funkcióban értelmezi Részletesebben lásd császi Lajos: A média rítusai című munkájában. 23 császi Lajos – istvánffy András: A Makrancos hölgytől a Big Brotherig – A frankfurti és a birminghami iskola Médiakutató, 2010 nyár 37–45 24 A kultúra szociológiai vizsgálatáról lásd wessely Anna: A kultúra szociológiai tanulmányozása In: wessely Anna: A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris, 1998 7–27 25 A késő modern médiakörnyezet kutatásáról lásd myat Kornél: Médiaelméletek és a késő-modern média- környezet – Miért nem jók a modernista megközelítések a késő-modern médiakörnyezet vizsgálatához? Média- kutató, 2010 nyár 47–63 26 császi Lajos: Médiakutatás a kulturális fordulat után Médiakutató, 2008. ősz. 93–108.