Page 21 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

1. Bevezető 19 A kérdés az volt, vajon megállapítható-e, és ha igen, milyen – a szövegből kiol- vasható – jelzésekből, hogy miféle erkölcsi kérdés(ek)ről szóló diskurzus és miféle szimbolikus cselekvés kifejezője az adott szöveg Mit jelent az értékek nyilvános konstrukciója az adott szöveg esetében? Van-e relevanciája annak, hogy ezt egyet- len szöveg kapcsán vizsgáljuk, vagy a műsortípust jellemző műfaji konvenciók egészének felidézésére van szükség? A média rítusainak bevezetőjében másutt ezt olvassuk: „A média a mai társadalmak »elektronikus folklórja« A populáris média szövegeiben a min- dennapi élet szokásainak, tapasztalatainak, értékeinek, vágyainak, félelmeinek, hiedelmeinek, reményeinek a szimbolikus kifejezését láthatjuk.” 16 Ezúttal a kérdés az volt, hogy miféle – a közösség tagjainak mindennapi tapaszta- lataiból eredeztethető – vágyak, félelmek, remények szimbolikus kifejezése volna az adott szöveg. Mit jelenthet esetünkben a szöveg „folklór” jellege? 17 „A populáris kultúra új műfajai, a szentimentális és szenzációhajszoló melodrámák és tabloidok nem a régi magaskultúra korrupciójának a termékei, hanem a karneváli folklór modern adaptá- ciói.” 18 De vajon miért tekinthető az adott szöveg a karneváli kultúra (inverziós rítus ) 19 darabjának? És miért van ennek jelentősége? A média történetein keresztül „a közönség aktívan részt vesz a média kollektív rítusaiban, így a Hódításokban, a Versenyekben, az Ünneplésekben, a Leleplezésekben, a Próbatételekben, az Újjászületésekben. (…) A populáris média különböző történetei – a botrányok, szerencsétlen- ségek, pletykák, katasztrófák – gyakran negatív rítusok forgatókönyvei, amelyek az elfogadha- tóság és a lojalitás határait jelölik ki Nem annyira azt állítják elénk, hogy mi a »Szent« (a »Jó«, 16 császi i m (7 lj ) 13 17 Uo 111 Fine-ra hivatkozik, aki „[a]zért tartotta fontosnak tisztázni a médiának a folklórral való kapcso- latát, mert ez szerinte a tudásnak egy eddig elhanyagolt osztályára hívja fel a figyelmet, a média által közvetített populáris kultúrára A formális tudás mellett – írja –, amelyet az iskola közvetít, és a hallgatólagos társadalmi tudáson kívül, amelyet a társadalom tagjai a közvetlen interakció során tanulnak meg, létezik egy harmadik fajta tudásféleség, ez pedig a populáris kultúra Eszerint a tabloidok a médián keresztül közvetített pletykákon, híreszte- léseken, botrányokon keresztül ennek a mindennapi, populáris kultúrának a tudását – a modern hétköznapi hiede- lemvilágot és az ezt általánosító profán mitológiát – adják tovább közönségüknek. Sokszor jelentéktelen ügyekről szólnak a tabloidok, ám gyakoribb, hogy a közösség számára valamiért fontos, érdekes mendemondákról tudósítják olvasóikat, nézőiket. Ezért mondja Fine, hogy a tabloidok, a média pletykái »etnokoncept«-nek tekint hetők, olyan fogalmaknak és problémáknak, amelyeket egy közösség gyárt saját magának saját magáról.” (fine, Gary Alan: Accounting for Rumor: The Creation of Credibility in Folk Knowledge. In: Bendix, Regina: Folklore Interpreted. New York, Garland, 1995 123–136 ) 18 twitcHell, James B : Carnival Culture New York, Columbia University Press, 1992 19 Minden inverziós vagy kifordítási, megfordítási rítusban, ahogy a karneváli kultúrában vagy a kortárs mé - diában is, a méltóságos, a tiszteletre méltó megfordítása, az alantas felmagasztalása történik meg A posztmo- dern populáris médiát értelmező elméletek egyik alapvető, „megtermékenyítő” hivatkozási pontja Mihail BaHtyin: François Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kulturája c munkája (Budapest, Európa,1982)