Page 22 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

20 Médiaesemény-esettanulmányok a »Tiszta«, a »Rend«), hanem azt mutatják meg és büntetik, ami a »Profán« (a »Rossz«, a »Tisztá- talan«, a »Kaotikus«)” – folytatja A média rítusai bevezetőjében Császi. 20 Vajon a viszgált szöveg miféle rítusban való részvétel megvalósulásának tekint- hető? Milyen előképei vannak az adott rítusnak a mítosztörténetekben és a Bibliá- ban? A konkrét szöveg esetében miféle határok kijelölése érhető tetten? Lajos meglepetésére nagyjából működött ez a megközelítési mód, a kulturális elmélet ezen állításai „állták a sarat”, az egyes műsorok epizódjai többnyire al- kalmasnak bizonyultak a média társadalmi szerepének modellezésére kidolgozott tételek konkretizálására a kulturális szociológia fogalmi keretében Mindez két okból is fontos volt nekünk Egyrészt azért, mert a szóban forgó – esetenként akár „ártatlannak”, köznapi nyelven is nagyjából érthetőnek tűnő kategóriákkal operáló – értékről, szimboli- zációról, konstrukcióról, karneváli kultúráról szóló elméleti megfogalmazások a média vonatkozásában olyan mély és alapos társadalom- és médiatudományi (flo- zófai, kultúraelméleti) ismereteket, sőt az egymással vitatkozó diskurzusok isme- retét igénylik, amelyekbe nagyon nehezen kapcsolódhat be az iskolásokat tanító médiatanár Számára mindennek akkor van az iskolavilágban, az osztályteremben, a tinédzserekkel való kreatív-fejlesztő párbeszédben valós jelentősége, ha a médiá- ra általánosságban vonatkozó modellekben rejlő gondolatok nyomára bukkanhat abban is, ami a felszínen látszik-hallatszik, ami az interneten, a televízióban vagy a rádióban és az írott sajtóban áradó szövegekből is kiolvasható. Másrészt pedig azért, mert a médiakutatás hagyományos, a frankfurti iskolá- hoz, illetve a cultural studies-hoz (kritikai kultúrakutatás) köthető paradigmái 21 részben azok normatív megközelítésmódjából, részben elkötelezett társadalom- szemléletéből adódóan kevésbé „kompatibilisek” az oktatás bizonyos értelemben mégiscsak neutrális, értékpluralista alapfelfogásával Ezzel szemben a birminghami iskola és különösen az amerikai kulturális szo- ciológia, a neodurkheimi rituális szemlélet szerint a mediatizált kommunikáció 22 20 császi i m (7 lj ) 18 21 Erről részletesebben lásd császi Lajos: Médiakutatás a kulturális fordulat után (Médiakutató, 2008. ősz. 93–108.) című tanulmányát, amelyben a szerző többek között kifejti, hogy a magyar médiakutatás legerősebb (a kétezres évek elejéig szinte kizárólagos) hagyománya a modernista-társada lomtudományi paradigma volt, amely elsősorban a média társadalmi-politikai szerepét vizsgálja, és a közéleti embert szólítja meg, míg a kulturális-poszt- modern médiakutatás elsősorban a média mindennapi-szubjektív sajátosságait elemzi, és a magánember a cím- zettje. „A modernista kutatók a médiában a politikai információt közvetítő hírekre és kommentárokra tették a hangsúlyt, de ezt a célt szolgálták a társadalmi ellentmondásokat feltáró, közéleti jelentőségű dokumentum- és riportműsorok is. Aligha véletlen, hogy sokáig a médiakutatás középpontjában is a hírek hozzáférhetőségének és a médiareprezentációk »realizmusának« vizsgálata állt, amelyek valódiságát a médiaértelmiségnek kellett hitele- sítenie. (…) A társadalomtudományi-modernista és a kulturális-posztmodern szemléletmód közötti különbség alapvetően a média kötőszövete és nyelve, a populáris kultúra eltérő megítélésében gyökerezett.” 22 David Émile Durkheim francia szociológusnak, a kulturális antropológia úttörő egyéniségének Les formes élémentaires de la vie religieuse: Le système totémique en Australie (Párizs, Alcan, 1912; magyarul: A vallási élet elemi formái: A totemisztikus rendszer Ausztráliában. Budapest, L’Harmattan, 2003) című munkája a neodurkheimi