Page 29 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban 27 Hall kódolás-dekódolás koncepciójának talán leghatékonyabb, sokszor idézett fo- galma a domináns vagy preferált jelentés „A poliszémiát azonban nem szabad összekeverni a pluralizmussal A konnotatív kódok nem egyenlők egymással. Minden társadalom és kultúra több-kevesebb eltökéltséggel igyekszik ér- vényre juttatni a társadalmi, kulturális és politikai világra vonatkozó saját osztályozásait. (…) Új, problematikus vagy zavarba ejtő eseményeket, amelyek ellene szegülnek várakozásainknak, s ellentétesek a »józan észre épülő elképzeléseinkkel«, a társadalmi struktúrák »magától érte- tődő« ismeretével, a maguk diszkurzív szférájába kell utalni, mielőtt elmondható volna róluk, hogy »van értelmük« »Beburkolásuk« legközönségesebb módja, hogy a »problematikus társa- dalmi valóság meglévő halmazainak« egyik vagy másik szférájába soroljuk be az új jelenséget. (…) Domináns jelentésekről beszélve tehát nem egyoldalú folyamatról beszélünk, amely meg- szabja, miként jelölendő az összes esemény. Abból a »munkából« áll, amelyre ahhoz van szük- ség, hogy kikényszerítsük, elhihetővé tegyük és jogosnak tüntessük fel az esemény dekódolását azoknak a domináns meghatározásoknak a határai között, amelyek szerint konnotatívan meg- jelöltük.” 11 Hall koncepciójában tehát a szöveg megformálását (kódolás) és annak értelmezését (dekódolás) egyaránt számos tényező befolyásolja. A kibocsátó és a befogadó sze- repe a kommunikációs folyamatban Stuart Hallnál egyaránt meghatározó Ahhoz, hogy ez mennyire nem magától értetődő, érdemes utalni arra, hogy a jelentéstulaj- donítás-problematikában az egyik nagy hagyomány a szövegközpontúság, amely hermeneutikai szempontból állítja középpontba a szöveget, és a szöveg értelme- 12 zése során a kutatói interpretációt tartja kompetensnek Az elemzés fókusza a szö- veg, és nem a szöveghasználat Ennek a megközelítésnek a tömegkommunikációra való alkalmazása, mondja Klaus B Jensen: „[E]gy olyan látásmódot hozott magával, amely szerint a médiának a befogadókra tett ha tása közvetlen és hatalmas. Ez az álláspont legerőteljesebben a frankfurti iskola kultúrakritikai elemzéseiben mutatkozik meg (Adorno és Horkheimer, 1977) A szövegközpontúság másik je- lentős elmélete a flmelmélet felől érkezett (elsősorban a Screen folyóirat ’70-es években meg- 11 Hall i m (9 lj ) 12 Hermeneutika: a görög „ermeneüein” (megnyilatkozás, tolmácsolás, magyarázás, értelmezés) szóból szár- mazik a kifejezés. Hagyományosan a megértés, magyarázás és értelmezés művészete vagy tudománya. A görög mitológiában Hermész az istenek követe volt, aki üzeneteiket közvetítette a halandóknak, mintegy lefordította az isteni parancsolatokat az emberek nyelvére A hermeneutika tehát az emberi világhoz képest egy másik világból származó értelem-összefüggés áthozatala, átfordítása saját világunkba. Kezdetben a hermeneutika erősen kötő- dött a szakrális szférához, s benne az értel mezők, vagyis a megszólítottak számára mértékadó, autoritatív akarat nyilatkozik meg Ez az eredeti normatív értelem az újkor jogi hermeneutikájában és a szent vagy klasszikus szö- vegek teológiai, valamint filológiai értelmezésében még benne rejlik. A hermeneutikának kezdettől fogva kétféle intenciója volt Az egyik azt akarja megállapítani, amit a szavak bizonyos szöveghelyeken mondanak, tehát a sensus litterálisra irányul A másik intenció arra irányul, amire a szavak jelként utalnak Ez utóbbi a sensus spiritualis, vagyis az allegorikus értelmezés, a mögöttes értelem feltárása Lásd http://mmi elte hu/szabadbolcseszet/index php?option=com_tanelem&id_tanelem=469&tip=0