Page 32 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

30 Médiaesemény-esettanulmányok romantikus novelláknak (Radway, 1984) a használati értékét, pl a családban és az egyéb tár- sadalmi helyzetekre kiható emancipa torikus lehetőségét. A pszichoanalitikusok emellett a mé- diahasználat és a (nemi) identitás kapcsolatának vizsgálatát célozták meg (de Lauretis, 1984; Modleski, 1984) A tanulmányok egy másik – talán még heterogénebb – csoportja a befogadás- nak a nézők etnikai, kulturális, szubkulturális beágyazottságától függő változatait vizsgálta (pl Liebes és Katz, 1990; Lull, 1988), s ezek szerint a tömegkommunikáció más kulturális cse- lekvésekhez hasonló jelentőségűnek bizonyult. Végül néhány vizsgálat a különböző médiumok speciális befogadási módjait próbálta felfejteni, például azt, hogy milyen különbségek működ- nek a befogadás televíziós és flmes formájában (Ellis, 1982), vagy a jelenkori médiumok egy- másrautaltságát és intertextualitását az egész médiakörnyezetben (lásd Benett és Woollacott, 1987).” 18 Látjuk tehát, hogy Hall kódolás-dekódolás teóriája a szemiotikai fordulat, a társa- dalmilag konstruált ideologikus jelentésfogalom, a hermeneutikai és befogadásel- méletek metszéspontjában miért meghatározó jelentőségű. Hall a szövegek lehetsé- ges olvasatainak három alaptípusát írja le: „ha a néző teljes egészében veszi mondjuk egy televíziós hír vagy belpolitikai műsor konno tált je- lentését, s az üzenetet a szerint a referencia-kód szerint dekódolja, amelyben kódolták, akkor azt mondhatjuk, hogy a néző a domináns kódon belül mozog.” 19 A tárgyalásos olvasatban a domináns értelmezési keret alapvetően nem kérdőjelező- dik meg, de annak egyes elemei a helyzetnek – a befogadó helyzetének – megfele- lően megváltoznak, átértelmeződnek, mondja Belinszki. Maga Hall így fogalmaz: „A második helyzet, amelyet meg szeretnénk különböztetni: a kialkudott kód vagy pozíció A domináns meghatározások burkoltan vagy nyíltan nagy totalizációkhoz, nagy szintagma tikus világnézetekhez kapcsolják az eseményeket; »nagylátószögű« képet alkotnak a problémákról: az eseményeket a »nemzeti érdekekkel« vagy a geopolitikai szinttel hozzák összefüggésbe, még akkor is, ha megcsonkított, visszájára fordított vagy misztifkált módon jelenítik meg eze- ket a kapcsolódási pontokat. A hegemón nézőpont meghatározása, hogy a) saját terminusaiban határozza meg a lehetséges jelentések, adott társadalmon vagy kultúrán belüli viszonyok egész területének szellemi horizontját, világát; és b) a legitimitás jegyét viseli magán – »természetes- nek«, »elkerülhetetlennek«, »magától értetődőnek« tűnik fel a társadalmi rend vonatkozásá- ban A dekódolás a kialkudott változaton belül adaptív és szemben álló elemek keverékét tar- talmazza: elismeri, hogy a hegemón meghatározások jogosan teremtik meg a nagy jelöléseket (elvont szint), míg a korlátozottabb, szituációs szinten megteremti a saját alapszabályait – a sza- bályok alóli kivételekkel operál Beleegyezik a domináns esemény-meghatározások kiváltságos helyzetében, ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy alkudozzon a »helyi feltételekre«, a saját tes- tületi helyzetére vonatkozó alkalmazások terén. (…) Végül, az is lehetséges, hogy a néző tökéletesen megérti adott diskurzus szó szerinti és konnotációs kanyarjait, de az üzenetet teljesen ellentétes módon dekódolja Az üzenetet a pre- ferált kódban detotalizálja, hogy aztán valamilyen más vonatkoztatási keretben totalizálja újra 18 jensen i m (13 lj ) 19 Hall i m (9 lj )