Page 35 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban 33 E rövid kitérőt követően tekintsük át röviden a médiatudomány fontosabb elem- zési hagyományait 24 A tartalomelemzés az egyike a leginkább kvantitatív elemzési módszereknek – számos esetben alkalmazták televíziós hírműsorokra (először a Glasgow Media Group 1976-os Bad News elemzésében) 25 A narratív elemzés a szöveg elbeszélő struktúrájának feltárást célozza, igen 26 gyakran Vlagyimir Propp nyomán, aki az orosz varázsmesék általános jellemzőit vizsgálva arra jutott, hogy a mesék narratív struktúrájának fundamentumát hét markánsan elkülöníthető szerep és a cselekmény bonyolításában fontos szerepet játszó, egymástól elkülöníthető harmincegy funkció jelenti. Propp hatása annak 27 ellenére megkerülhetetlen, hogy David Bordwell megállapítja: „Amikor Vlagyimir Propp 1970-ben meghalt, neve az elbeszéléselméletek egyik hivatko zási pontjává vált A mese morfológiája, amelyet 1928-ban adtak ki oroszul, harminc évvel később jelent meg angolul, majd hamarosan más nyelveken is Antropológusok és folkloristák sietve hozzáláttak Propp állításainak magasztalásához, kritizálásához, ellenőrzéséhez és módosításá- hoz. A. J. Greimas, Tzvetan Todorov, Claude Bremond és Roland Barthes a Morfológiát a struk- turalista narratológia egyik kiindulópontjává tették, és még a posztstrukturalizmus korszakában is tisztelettel adóztak e munkának Nem sokkal a Morfológia 1968-as javított angol kiadá- sának megjelenése után Peter Wollen felvetette, hogy Propp a flmszemiotika gyümölcsöző forrása lehetne, majd az elmúlt évtized flmes és televíziós kutatásai kibontakoztatták a mor- fológiai elemzés hagyományát. Jó néhány kritikus szá mára Propp lett a flmnarratológia Arisz- totelésze – annak ellenére, hogy hatását különféle félreértések árán fejtette ki. A flmtudósok kiemelték Proppot saját kontextusából, és szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták. Így 24 Bővebben lásd stokes i m (1 lj ) 25 A tartalomelemzési iskola kiváló példája terestyéni Tamás Televíziós híradóműsorok összehasonlító vizs- gálata (Médiakutató, 2007. tél. 7–34.) című munkája, amely így exponálja témáját: „Öt hazai tévécsatorna legnézet- tebb hírműsorait vizsgáltuk abból a célból, hogy megállapítsuk, egymással való összehasonlításban mik a jellemzőik. Kutatásunk során tíz kérdésre igyekeztünk választ adni: 1. Hogyan képezik le a híradások szűkebb és tágabb világunkat, egyfelől Magyarország, másfelől a külföld ese- ményeit, folyamatait? 2. Milyen formai, műfaji megoldásokkal, milyen audiovizuális eszközökkel dolgoznak? 3 Milyen hírértékek alapján válogatnak, a szelekciókban milyen eseményeket preferálnak? 4 Mire irányítják a közfigyelmet, miképpen tematizálják a közéletet, milyen napirendet tárnak a közönség elé? 5 Miképpen tesznek eleget a tömegmédia tájékoztatási, a demokratikus közéletet támogató funkciójának? 6 A közéleti témák tekintetében mennyire kiegyensúlyozottak vagy elhajlók valamilyen irányba? 7 Milyen a társadalmi ágensek prezentációja, különös tekintettel a közéleti-politikai szereplők megjelenítésére? 8. Megfigyelhető-e a tájékoztatás bulvárosodása, az infotainment jelensége, a tájékoztatás és a szórakoztatás egy- másba olvadása? 9 Egészében véve van-e a csatornáknak egyéni arculatuk, és ha igen, milyen? 10. Különbözik-e a közszolgálati híradó nem közszolgálati, kereskedelmi társaitól, és ha igen, miben?” 26 Lásd császi Lajos: Műfaj- és narratívaelemzés a médiakutatásban. Médiakutató, 2010 tavasz 69–81 Császi úgy látja, hogy a szakirodalom két szövegelemzési paradigmában működik, a nyelvészeti/szemiotikai és a hermeneu- tikai/fenomenológiai módszereket alkalmazza. Az előbbi az egyes szövegrészletek, kódolható elemek vizsgálatával objektívebb, ám – a Császi által idézett Krackauer szerint legalábbis – egyáltalán nem biztos, hogy a kutatás végén sikerül rekonstruálni a szöveg korábban önkényesen szétszabdalt egészének jelentését Az utóbbi a jelentés egészé- nek közvetlen megragadá sára törekszik, de veszélye, hogy az elemzés csupán intuitív tézisek illusztrációja marad 27 Lásd soós Zsuzsanna: Hogyan főzzünk szappanoperát? Médiakutató, 2003 tél 143–155