Page 40 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

38 Médiaesemény-esettanulmányok meg, hogy miről gondolkodjunk, hanem azt is, hogy arról hogyan gondolkodjuk. Vagyis a témák és értelmezési kereteik szelekciója együtt jelenti a napirendki- jelölést, azaz a média azt is meghatározza, meghatározhatja, hogy miről és miként gondolkodjunk. Ahogy McCombs fogalmazott 1997-ben: „A média valószínűleg nemcsak azt mondja meg, hogy miről gondolkodjunk, hanem azt is, hogy arról hogyan és miként vélekedjünk, meg talán még azt is, hogy mit tegyünk azzal kap- csolatban.” A „framing”-et ebben a felfogásban a kutatók egy része az „agenda-setting” második szintjének tekinti, így az eredetileg korlátozott hatáselmélet nagy hatásel- méletként azonosítható, mivel a médiát a politikai és a gazdasági elitek ellenőrzése alatt állónak tekinti, amelyhez az egyszerű emberek – pénz, hatalom és szaktudás híján – csak befogadóként férnek hozzá A média szerepe ebben a megközelítés- 39 ben a tematizáció (1. szint) mellett tehát kiterjed olyan tényezők, motívumok, jel- lemzők kiemelésére is (2. szint), amelyek az értelmezhetőség alapvető kereteit, frame-jeit adják 40 Scheufele és Tewksbury szerint „a tömegmédia azáltal, hogy a médiatartalom- ban megjelenített egyes ügyeket az emberek tudatába ékeli (agenda-setting), azo- kat a szempontokat is formálja, amelyeket a befogadók a politikusok vagy egyes ügyek értékelésekor fgyelembe vesznek (priming)”. A „nagyhírek” ebben a meg- 41 közelítésben – úgy tűnik tehát – nemcsak beszédtémát adnak, hanem olyan tartal- makat is ékelnek tudatunkba, amelyek a pszichológiából jól ismert priming vagy más néven az „előhangolás” hatását növelik. 42 Bajomi-Lázár szerint: „[A framingelmélet l]egkoherensebb formájában talán Edward Herman és Noam Chomsky Konszenzusgyártás. A tömegmédia politikai gazdaságtana (1988) című munkájában jelent meg. Chomskyék szerint a sajtóban megjelenő nyelvhasználattal olyan ideológiai miliőt és kontextust 39 A framing- és a napirendelméletek erős kapcsolatát mutatja, hogy azokat Scheufele Kognitív médiahatások címszó alatt összevontan, de azon belül határozottan különválasztva tárgyalja scHeufele, Dietram A : Agenda-setting, priming, and framing revisited: another look at cognitive effects of political communication Mass Communication and Society, Volume 3, Issue 2–3, 2000 297–316 40 Vagyis nemcsak az adott témák fontossága kerül át egyik napirendről (média) a másikra (közvélemény), hanem a témák jellemzői, az egyik napirenden (média) hozzájuk csatlakozott vélemények, álláspontok, viszonyulás- módok is Lásd mccomBs, M E – sHaw, D L – weaver, D H (szerk ): Communication and Democracy: Exploring the Intellectual Frontiers in Agenda-Setting Theory. The Public Opinion Quarterly, Vol 62, No 1 Spring, 1998 41 scHeufele, D A – tewksBury, D : Models of Media Effects Journal of Communication, 57 2007 42 Az előhangolás (előfeszítés) hatása jól megfigyelhető egy adott szituáció értékelésén, Berkowitz és Alioto 1973-as kísérletében például két, férfiakból álló csoportnak vetített le egy focimérkőzést, de míg a kontrollcso- portnál nem volt előfeszítés, a kísérleti csoport tagjainak azt mondták, hogy a felvételről bemutatott filmen a fo - cisták szándékosan fogják egymást bántani. Előfeszítve ezzel az információval, a kísérleti csoport sokkal nagyobb büntetéseket rótt a játékosokra, mint a kontrollcsoport. Berkowitz és Alioto ezen kísérletében az előfeszítés az adott szituáció értékelésére hatott. Hasonlóképpen a szituációk értékeléséhez az előfeszítés gyakran fizikai, érzelmi vagy lelkiállapotok média által előfeszített értékeléséhez, egyfajta előfeszített diagnózis felállításához vezet (lásd veres Előd: Mediatizált öngyilkosságok című Phd-dolgozatában, Corvinus Egyetem, 2008. http://phd.lib.uni-corvinus. hu/316/1/veres_elod pdf )