Page 39 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban 37 fogjuk a kibocsátó közvetlen, direkt megszólításaiban megfogalmazott narratíva- javaslatait, és azokat is, amelyek rejtettebben jelennek meg a szövegekben 35 A framingelmélet erősen kapcsolódik a sokak által ismert agenda-setting vagy napirendelmélet koncepciójához (talán mert a médiáról és politikáról szóló közbe- széd a napirend meghatározásával, befolyásolásával kapcsolatban folyamatosan használja a napirendfogalmat, amellyel azokra a témákra utal, amelyek a közönsé- get az adott időszakban különösen foglalkoztatják, amelyek az érdeklődés közép- pontjában állnak, de a kódolás-dekódolás elmélet preferált olvasat fogalmához is) Az elmélet lényegét Bajomi-Lázár Péter így foglalja össze röviden: „A média az üzeneteket – különösen a híreket – nem objektíven ábrázolja, hanem torzítja, azaz olyan értelmezési keretben (frame) prezentálja, amely az események kontextusának egyes ele- meit hangsúlyozza, másokat azonban homályban hagy A politikai problémák bemutatása során így a hírek automatikusan felkínálnak bizonyos értelmezéseket, és előnyben részesítik őket más értelmezésekkel szemben, azaz felkínálnak egy »preferált« olvasatot.” 36 „A napirend-elmélet (McCombs–Shaw, 1972) szerint a média implicit módon rangsorolja a közügyeket, és ezt a prioritási rendet továbbítja a nézők felé. Így a közönség pontosan azokat a 37 közügyeket fogja fontosnak tartani, amelyeket a média is annak tart A tömegkommunikációs eszközök tehát képesek arra, hogy kijelöljék a társadalmi párbeszéd kereteit, meghatározzák, mely ügyek kerülnek be napirendünkbe Az elmélet szerint a média csak azt képes megmon- dani, miről gondolkozzunk, azt már nem, hogy miről mit gondoljunk. Amennyiben azonban empirikusan megragadható tényekkel és hiteles alternatív információszerzési forrásokkal nem rendelkezünk, legalábbis valószínűsíthető, hogy bizonyos esetekben átvesszük az események- nek a média által közvetített értelmezési kereteit is. Így a média nemcsak azt határozza meg, miről gondolkozzunk, hanem azt is, hogy mit gondoljunk róla. Például egy híradó esetében át- vehetjük a hírműsor készítőinek az egyes közügyekkel kapcsolatos álláspontját.” 38 1993-ban McCombs és Show az „agenda-setting” médiaelméleti irányzaton belül a „framing” kérdését tárgyalva arra a megállapításra jutott – kifordítva McCombs híressé vált korai kijelentését, miszerint a média nem azt mondja meg, mit gondol- junk, hanem azt, hogy miről gondolkodjunk –, hogy a média nemcsak azt mondja 35 Azt, hogy a nyelvi formáknak mekkora jelentősége van az értelmezésben, jól érzékelteti a következő – kí - sérleti pszichológiában alkalmazott – példa: Elizabeth Loftus a washingtoni egyetemen a kísérleti személyeknek két autó ütközését vetítette le „Az egyik csoporttól azt kérdezte: »Milyen sebességgel haladtak a kocsik, mikor egymásba csapódtak?«, a másiktól pedig, hogy »Milyen sebességgel haladtak a kocsik, mikor egymásnak ütköz- tek?«. A különbség elsőre nem tűnik óriásinak, ám mind a számokat, mind az eseményre való emlékezést jelentő- sen befolyásolta a megfogalmazással keretezést adó kérdés. A válaszadók az első esetben átlagosan 30 km/h-val nagyobb értéket becsülnek, mint a második kérdés esetében. Sőt: az első megfogalmazás esetében az egy héttel később felvett kérdőíven az alanyok már arra is emlékeztek, hogy a felvételen üvegszilánkok repkedtek, ami való- jában nem történt meg.” (Wikipedia: Framing; http://hu.wikipedia.org/wiki/Framing) 36 Bajomi-lázár i m (7 lj ) 37 A média részben a figyelmet parancsoló megjelenítést (heightened accessibility) alkalmazva (hír helye, pozíciója, mérete, hossza stb ) tudja a befogadóban tudatosítani, hogy mennyire tekinti fontosnak az adott hírese- ményt, részben azzal, ha minél több médiaintézmény foglalkozik az adott üggyel minél hosszabb ideig 38 jenei Ágnes: Miből lesz hír. Médiakutató, 2001 nyár 22–40