Page 42 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

40 Médiaesemény-esettanulmányok Scheufele 1996-ban számos tanulmány áttekintése után arra jutott, hogy nincs 44 érdemi kutatás arra nézve, hogy az újságírók szakmai normái, ideológiája vagy attitűdje, az adott médiaintézmény típusa, politikai orientációja és az olyan külső tényezők, mint például a politikai szereplők, a hatóságok vagy érdekérvényesítő csoportok kényszere vagy a közönség elvárása hogyan befolyásolja a médiatarta- lom keretezését, a frame-building mechanizmusát 2.2. A reprezentáció problematikája A latin képviselet szóból származó reprezentáció az egyik legnagyobb karriert be- futott fogalom a modern tudományokban, amelyet a szociológia, a kognitív pszi- chológia és a fejlődéskutatás vagy a generatív nyelvészet egyaránt sikerrel adap- tált. A reprezentációk valaminek az (átalakított, kiemelő) leképeződései, amelyek (sűrítményként) valami helyett jelennek meg (képviselet). A fogalom médiaelmé- letben használatos jelentése: a világ jelenségeinek, történéseinek, illetőleg az egyes társadalmi csoportoknak a tömegkommunikáció eszközeivel a médiaszövegekben történő megjelenítése. Azok a reprezentációk, amelyeket a média felkínál, olyan jelentéseket és interpretációs lehetőségeket mutatnak, amelyek leírják, hogyan mű- ködik a világ. (Újabban néhány szerző – a fogalom eredeti jelentésével összhang- ban – a közösség médiaszövegek általi képviseletéről beszél, a médiareprezentá- ciót ebben az értelemben használja ) A médiajelenségeket értelmező elméletek többsége abból indul ki, hogy a bár- mily valószerűnek látszó médiaszövegekkel sem lehetséges a valóság objektív ábrázolása, a megjelenített események, helyzetek, kapcsolatok bemutatása minden szövegben óhatatlanul összecsúszik a minősítéssel, befolyásolva a nézői vélemény- 45 alkotást Ez a szándékos vagy szándékolatlan befolyásolás (manipuláció, propa- ganda) fakadhat a tematizálásból és a kiválasztásból (mit és kit tart közlésre mél- 44 scHeufele, Dietram A.: Framing as a Theory of Media Effects. Journal of Communication, Volume 49, Issue 1, 1999 március 103–122 45 Lásd például tótH Benedek: A média valósága: a valóság médiuma (Az értelemképzés és a valóságkonst- rukció mediatizációja). Szeged, SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, 2011. (http://media.elte.hu/ wp-content/uploads/2011/12/TothBenedekdisszertacio111205.pdf) „[N]em állíthatjuk, hogy a médiatartalmak a valóság »modelljeiként«, leképezéseiként jönnek létre, a média- valóságot sokkal inkább a média mint sajátos leíró/megfigyelő rendszer megfigyeléseinek eredményét kell elgon- dolnunk, amely legfeljebb korrelatív, de semmiképpen sem konfirmatív viszonyba helyezhető a valóság egyéb módon (például közvetlen megfigyelés révén) előállított tapasztalataival. A média tehát foersteri kiindulópont- ból szemlélve konstruál, és nem leképez Éppen ezért olyan alapfogalmak, mint az objektivitás és hírérték, melyek kizárólag a konfirmációs viszonyt tételezve értelmezhetőek, radikális újragondolásra szorulnak, a médiát nem tekinthetjük a tranzakció, a közvetítés transzparens csatornájának, hanem sokkal inkább a jelentés (-információ) képződés helyeként kell tételeznünk: olyan leíró rendszerként, mely leírásait saját kódjainak és programjainak) logikája szerint készíti el A média tehát nem leképezi (konfirmálja) »a« valóságot, hanem maga is létrehoz »egy« valóságot, tartalomképzési eljárásaiba szükségképpen beépítve az önreferencialitás mozza natát.”