Page 46 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

44 Médiaesemény-esettanulmányok Boorstin értelmezésében a celebrityk álesemények (pseudo events) alapján lesznek a nyilvános tér állandó részesei. Az álesemények kizárólag a média számára szerveződnek és nem önmaguk- ban valók Ilyenek a sajtótájékoztatók, PR-események például, amelyek egyébként nem tör- ténnének meg Ezeket az eseményeket pusztán azzal a céllal szervezik, hogy a média hírt adjon róluk Valós eseménynek álcázott történések, amelyek segítségével nem az látszik, ami van, ha- nem az van, ami látszik (Boorstin, 1961: 57, Bajomi-Lázár, 2008) Boorstin szerint a celebrity ezeknek a műeseményeknek az emberi megfelelője, humán pszeudo- esemény, amelyet a média hozott létre, és a média is táplálja létezését Véleménye szerint a celebrity a posztmodern tünete, amelyben a kultúra tagjai, vagyis a közönség számára a valósá- got felülmúló értékké válik a látvány, a szimuláció és minden, ami színes és szagos. E nézőpont szerint a társadalom már nem csupán a valóságban, hanem a valóság reprezentációival és képei- vel körülvéve él Baudrillard-i értelemben véve ebben a képekkel telített társadalomban nincs többé különbség a valóság és a valóságról alkotott kép között, így a celebrity a szimulált kul- túra főszereplője, azé a hipervalóságé, amelyben a jelek, a képek és a szimulációk a fogyasztá- son és a televízión keresztül valóság-hallucinációba torkollnak, és mediatizálttá teszik társas kapcsolatainkat. (…) A mai tömegmédiában a híresség és celebrity a pletykák egyik legfontosabb tárgya és forrása A pletykákról pedig régóta ismert tény, hogy fontos társadalmi szerepkörrel rendelkeznek a tár- sas kapcsolatok, társadalmi és kulturális normák meghatározásában, fenntar tásában és alakítá- sában.” 54 A magyarországi roma médiareprezentációk áttekintése során világossá vált, hogy 55 a 2006-os olaszliszkai tragédia médiareprezentációja döntő fordulatot jelentett a cigánysággal kapcsolatos diskurzusban „Ekkor történt a következő jelentésváltozás: a médiában a cigányokról korábban alkotott, bu- taságot, munkakerülést, tyúktolvajlást, de összességében »ártalmatlanságot« sugalló sztereotípia megváltozott, és a nyilvánosságban kibontakozott az agresszív, veszélyes, gyilkos cigány képe” 56 – írja Juhász Ugyanerre a konklúzióra jutott Pócsik Andrea is, aki közvetlenül az eset nap- ján és másnapján, illetve néhány héttel később sugárzott műsorokat elemezte, és azt tapasztalta, hogy „az olaszliszkai eseményekkel kapcsolatos diskurzus legfontosabb jellemzője, hogy a cigá- nyokkal kapcsolatos minden állítás, vélemény, okfejtés egy durva bűncselekmény kontextusába került”. 57 „[A] brutális bűncselekmény több olyan elemet tartalmazott, amellyel a romaellenes attitűdű ol- vasó és néző egyetérthet, és nézetei akár megerősítésre is találhatnak. A tragédia képe már-már flmszerű: a becsületes, csaknem vétlen, de hibája után is segíteni próbáló tanárember drámája, akit megtámadnak a vadak Ez a dramaturgia a média szempontjából alkalmasan felhasználható történeti ív. »Az olaszliszkai tragikus bűncselekmény tartalmazott olyan sajátosságokat, ame- 54 munk i m (48 lj ) 55 „Az eset 2006. október 15-én történt, amikor a Tiszavasváriban élő, nem roma Szögi Lajos egy roma kis- lányt az autójával kis híján elütött a BAZ-megyei Olaszliszkán. Kiszállt az autóból, hogy meggyőződjön a kislány hogylétéről, és ekkor többen rátámadtak és brutálisan agyonverték. Az eset miatt nyolc személyt tartóztattak le, mindannyian romák. Egy személy életfogytiglani, öten 15 év, ketten 10 év fegyházbüntetést kaptak.” Uo. 56 juHász Attila: A „cigánybűnözés”, mint az igazság szimbóluma. anBlokk, 4 szám, 2010 57 Pócsik Andrea: Közszolgálatiság és diskurzus: Az olaszliszkai tragédia a médiában Beszélő, 2007 május 60–71