Page 48 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

46 Médiaesemény-esettanulmányok Ezt a változást sokan a világhírű olasz tudós, Umberto Eco nyomán neotelevíziós fordulatnak nevezik, utalva Eco Már nem átlátszó a képernyő (1983) című tanul- mányára Eco úgy látta, hogy a neotelevízió fő célja (a kezdetek „őstelevíziójá- 59 val” szemben) a valósághatás keltése, a valószerű hangsúlyozása, miközben a va- lóság és a fkció teljesen összekeveredik benne. A televíziózás lényege már nem a valóság megmutatása, hanem a tévé és a nézők kapcsolatának fenntartása. A neotelevíziós fordulat lényegét Jenei Ágnes így foglalta össze: „A neotelevízió célja a minél nagyobb nézettség elérése, a fgyelem folyamatos felkeltése. A tá- jékoztatás és a szórakoztatás, valamint a hagyományos műfajok (a hírek, a sport, a színházi elő- adás, a dokumentumflm) közti határok elmosódnak, vegyes, elsősorban szórakoztatásra szánt műfajok (talkshow, educainment, infotainment stb ) jönnek létre, illetve honosodnak meg A szó- rakoztatás elvét szem előtt tartva előtérbe kerülnek a magánélet témái. A szerkesztési gyakorlat fordulatok előállítására, képek és vélemények ütköztetésére, a néző meghökkentésére, elkápráz- tatására irányul Ezzel párhuzamosan a valósághatás hangsúlyozása történik A hitelesítés ér- dekében a szerkesztők magát a nézőt is bevonják: a külső helyszíneknél megjelenik a külső, a belső felvételeknél a stúdióközönség. Ezzel láthatóvá válik a kommunikátor és a néző kapcso- lata: a tömegkommunikációs folyamat elmozdul az interaktivitás irányába.” 60 A gyártóknak rá kellett ébredniük, hogy a közönségnek szinte csillapíthatatlan a valóságéhsége. Az események ugyanakkor ritkán fogalmazhatók meg a nézők prog- ramigénye, érdeklődése szerint: a valóságot közvetlenül nem lehet a médianagy- ipar gyártástechnológiájának a szolgálatába állítani Márpedig ha a valóság nem alkalmas arra, hogy a sokcsatornás műsorverseny direkt alapanyagaként szolgál- jon, akkor a televízióiparnak kell létrehoznia a szabadabban formálható, ún tele- valóságot. A mindennapi televíziózás alapelvévé nem a „valóság, amilyen”, hanem a „valóság, amilyennek lennie kellene” műsorkészítési elv vált – írtuk a 2004-ben megjelent Mozgókép és médiaismeret 2. tankönyvünk „Valóság és televízió” című fejezetében A politikai-gazdasági establishment napi rendszerességgel olyan események – sajtótájékoztatók, ünnepélyes avatások/átadások, látogatások – kapcsán jelenik meg a médiában, amelyeknek csekély hírértéke van, vagy egyáltalában nincs hír- értéke (A hírértéket növeli egy esemény negatív volta [rossz hír], váratlansága/ kiszámíthatatlansága, az abban megjelenő normasértés mértéke [minél nagyobb a cselekmény devianciafoka, annál nagyobb az esemény hírértéke], az esemény kö- zelsége, a publikum érintettsége, a történtek érdekessége, az abban szereplő(k) ismertsége, prominens volta ) Mivel az olyan események megtörténtének – mint például egy sajtótájékoztató a kinevezendő szövetségi kapitány személyéről – az egyetlen oka éppen az, hogy a sajtó hírt adjon róluk, Boorsten nyomán ezeket ál- eseményeknek nevezzük Bajomi-Lázár Péter pontos megfogalmazásában, az „ál- 59 eco, Umberto: Már nem átlátszó a képernyő. In: eco, Umberto: Az új középkor. Budapest, Európa, 1992 76–107 60 jenei Ágnes: Neotelevízió: válság vagy megújulás? Médiakutató, 2006 nyár