Page 53 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban 51 megszületésekor alakult ki, a 19. század közepétől; hiszen a sajtó publicitása szüli meg és táplálja a botrányokat „A médiabotrány azt jelenti, hogy a média bemutat és közzétesz olyan magántetteket, amelyek sértik vagy megszegik az adott társadalom erkölcsi szabályait, és ez a felfedés kihat a kultúrára és olykor az uralkodó ideológiára is Az elhallgatottak kimondása, a titkok publikussá tétele az, ami vonzóvá teszi a botrányt a befogadók számára” – mondja Lull és Hinerman. 71 A médiabotrányok nem feltétlenül valamiféle nagy horderejű ügyből pattannak ki. A nagyközönség fantáziáját nem ragadják meg sem a kisszerű, sem a túl elvont és komoly ügyek. A botrányok éppen azért vonzzák a tömegek érdeklődését, mert valódi személyekhez kötődnek, és azok az erkölcsi kérdések, amelyeket felvetnek, szorosan kapcsolódnak az emberek saját tapasztalataihoz A botrány tehát „köze- pes nagyságú kihágás”, amely első pillanatra gyakran egészen jelentéktelennek is tűnhet, és a skandalumot az a médiamunka, köznapi kifejezéssel a „felhajtás” teszi botránnyá, amit a média az eset kapcsán generál Az egyik kérdés itt az, hogy va- jon mi különbözteti meg a negatív, a közösség normáit sértő, a tabloidokban meg- fogalmazódó hétköznapi médianarratívákat a botrányoktól A médiabotrányokat tanulmányozó Lull és Hinerman felismerte, ahhoz, hogy egy történet botránnyá válhasson, meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, a következő kritériumoknak: 72 – Az uralkodó erkölcsi szabályokat tükröző társadalmi normák megszegése (a Sipos-ügyben elfogadhatatlan a kiskorúak molesztálása, a HÖK-gólyatábor botrányban a nemi erőszak, a Rezešová-ügyben a börtön megúszása a pénzen vett házi őrizettel, a kánikulában elzárt ózdi vízcsapok ügyében a minimális emberiesség hiánya); – Valóságos, létező személyek követik el a szabályok áthágását; – Tetteiket vágyaik vagy érdekeik szerint követik el (például egy hatásos-sokkoló flmjelentért a vízbe fojtott kismacska esetében vagy a pattanásig feszült etnikai indulatok szülte bosszúvágyból Olaszliszkán); – A személyeket azonosítják a tettek elkövetőiként; – Az elkövetők szándékosan cselekedtek (mint Conchita Wurst a szélsőséges in- dulatokat kiváltó eurovíziós szerepléssel); – A társadalom felelősnek tartja őket tetteikért (mint Éva Rezešovát a négy ember halálát követelő halálos gázolásért vagy Szepesi Nikolettet az emblematikus ma- gyar úszósportot – sőt általában a magyar sportot – rossz fénybe állító, jogilag bizonyítatlan vádakért); 71 lull, James – Hinerman, Stephen: The search for Scandal. In: lull, James – Hinerman, Stephen (szerk ): Media Scandals New York, Columbia University Press, 1998 3 72 Uo 11–13