Page 55 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban 53 „Az intézményeket (például a kormányt) általánosságban felelősnek tartjuk a társadalom erköl- cseiért, ezért ha egy képviselőjük áthágja a szabályokat, akkor az egész intézménybe helyezett bizalom csökken (pl Clinton házasságtörése Lewinsky kisasszonnyal kétségbe vonta az ame- rikai kormány megbízhatóságát, Charles herceg viszonya rossz fényt vetett a királyi családra, és a gyermekeket molesztáló katolikus papok az egész egyházat kompromittálják) A botrányok emberi arcot adnak az elvont intézményeknek, és ígéreteiket, elveiket gyakran üres szavakká változtatják A sztárokhoz kötődő botrányok esetében egy ismert személyiségnek publikussá válik a magán- élete, és megtudjuk róla, hogy áthágta az erkölcsi normákat A sztárokkal szemben talán enge- dékenyebbek, elnézőbbek vagyunk viselkedésük megítélésében – ők azonban ne hezebb hely- zetben is vannak, mivel állandó megfgyelés alatt állnak. A hírességeket – az intézményekhez hasonlóan – úgyszintén felelősnek tartjuk valamilyen értelemben a tár sadalom moralitásáért, tetteiket azonban saját, megteremtett imidzsüknek megfelelően ér tékeljük: Madonna például botrányos viselkedésére alapozta sikerét; Michael Jackson úgyszintén, azonban a róla kialakított kép kevésbé egyértelmű; Hugh Grant afférja a prostituálttal pedig azért kavart akkora botrányt, mert előtte mindenki jólnevelt, ártatlan, illedelmes fúcskának képzelte a színészt. A sztárokról kialakított képben keveredik a magánszemély és az előadói imidzs, ahogyan a sorozatokban ját- szó színészeket is gyakran azonosítják szerepükkel A sztár-botrányokat a közösség normatív rendje, a sztár imidzse és a konkrét események együttesen alakítják A harmadik botránytípus a pszichodráma Ebben az esetben botrányos viselkedésük miatt hét- köznapi emberek válnak hírességgé Fontos, hogy tetteik valóban sokkolóak legyenek, de az is, hogy karakterük megfeleljen bizonyos sztereotípiáknak, amelyekből a média meg tudja konst- ruálni a narratívát. Ha a történet jól ismert emberi érzelmekről és reakciókról szól, akkor mind- nyájunkat megérint, és titokban azonosulunk a szereplőkkel. Ezért gyakran válik a szexualitás a pszichodrámák témájává. A média számára a valóság végső soron mindig jobb a fkciónál – jobban vonzza a közönséget a valódi, hétköznapi emberek élete a kitalált történeteknél.” 73 Tomlinson felhívja a fgyelmet arra is, hogy a média globalizáló hatása ellenére is a botrányok valójában mindig helyi ügyek, és az adott kultúrában a legfontosabb a hatásuk „Mint minden média által közvetített ügy, a botrányok is vesztenek valamit közeliségükből, ér- dekességükből, hogyha más kultúrába kerülnek. A helyi botrányoknak kevésbé kell drámainak és sokkolónak lenniük ahhoz, hogy lekössék a néző érdeklődését; azonban minél távolabbi az ügy, annál nagyszabásúbb botránynak kell lennie ahhoz, hogy feltűnést keltsen. A legfontosabb kérdés azonban a botrány relevanciája, vagyis hogy tudjuk-e saját életünkre vonatkoztatni a történetet. Általában azok az események a legközelebbiek, amelyek egy térben és időben zajla- nak a mi életünkkel Akkor válhat botránnyá egy másik országból származó hír, hogyha a saját kultúrájába is be tudja illeszteni a nemzet, vagyis meg tudja feleltetni a történetet hazai körül- ményeinek. A nemzetközi botrányt tehát »kiássák« helyi környezetéből és »újra beágyazzák« a befogadók környezetébe.” 74 73 lull – Hinerman i m (71 lj ) 19–20 74 tomlinson, John: „And Besides, the Wench is Dead” – Media Scandals and the Globalization of Communi- cation In: lull, James – Hinerman, Stephen (szerk ): Media Scandals. New York, Columbia University Press, 1998 71–72