Page 57 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban 55 A morális pánik bizonyos deviánsként azonosítható cselekmények morális alapon történő túlreagálását jelenti, ahol a túlreagálás a hatalom rendteremtésében (pél- dául szigorúbb törvényi környezet kialakításában) érvényesül, amelyet az esemé- nyekről szóló rendkívül erős, pánikkeltő médiafgyelem táplál. A morális pánik elméletét Stanley Cohen dolgozta ki 1972-ben 77 A következő évtizedekben az AIDS, a drog, a médiaerőszak vagy akár az ott- honszülés, a diákerőszak vagy a védőoltás elkerülése, és még számos más, de- vianciának minősülő és a hatalmas médiafgyelmet kiváltó, morális pániknak ke- resztelt jelenség mutatott hasonló mintázatokat Goode szerint a morális pánik fogalmának a kritériumai a következők (Császi és Kitzinger nyomán): Érintettség. A társadalom tagjai egyre többet beszélnek emberek bizonyos cso- portjáról, azok nem megengedhető, veszélyes, deviáns viselkedéséről. A médiaér- deklődés hirtelen fokozódik egy bizonyos – elfogadhatatlannak tűnő – csoport (pl. homoszexuálisok, kábítószer-használók, az otthonszületést segítők) és annak viselkedése iránt Ellenségesség. Az újabb és újabb médiából nyert információk alapján kialakul a „Mi” és „Ők” szembenállás, a jók és a rosszak ellentéte, ami a folyamatos pola- rizáció során a hősök és az ördögök középkori moralitásokból hagyományozott folklórjának mintáit követi A közösség tagjai elítélik azokat a tevékenységeket, amelyekről a médiatörténetek szólnak, és azokat a csoportokat, akik kapcsolatba hozhatók ezzel. Valamennyi morális pánik jellemzője, hogy egy mindenki által könnyen felismerhető ellenséget, mumust jelöl meg, aki minden baj forrása, és aki- vel ijesztgetni lehet az egész társadalmat A morális pánik nem más, mint a mu- mus megjelenésére adott, mesterségesen gerjesztett kollektív felháborodás Konszenzus. Széles körű egyetértés alakul ki a közvéleményben azzal kapcso- latban, hogy a szóban forgó deviancia hordozta veszély valós és komoly, ahogyan abban is, hogy a felelősség az adott (mumus)csoportot terheli – és erről megint csak elsősorban a médián keresztül bizonyosodik meg a közvélemény, noha ed- digre már más közintézmények is foglalkoznak a témával (például tudományos in- tézetek, neves, köztiszteletben álló személyek) Aránytalanság. A képzelt fenyegetés miatt a valódi veszélyt a közvélemény, de a szakemberek és a politikusok is eltúlozzák (Ha ez így megy tovább, ha nem avatkozunk azonnal közbe, akkor elkerülhetetlen lesz a járvány, a népességfogyás, a degeneráció stb.) A megfgyelők nagyobbnak tartják a deviáns viselkedést hor- dozó csoportot, magatartásuk következményeit súlyosabbnak és mélyrehatóbbnak tekintik, mint amilyen az valójában 77 Részletesebben lásd császi Lajos: Tévéerőszak és morális pánik (Budapest, Új Mandátum, 2004) című könyvét, amelyben ismerteti Cohen esettanulmányát a Folk Devils and Moral Panics (Mumusok és erkölcsi pánikok) című kötetből (16–20.). A Stanley Cohen-féle morálispánik-elmélet a James W. Carey által majd két évtizeddel később kidolgozott rituáliskommunikáció-elméletek egyik korai példájának is tekinthető, mivel a média értékképző és értékfosztó szerepét hangsúlyozza