Page 54 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

52 Médiaesemény-esettanulmányok – A tetteknek fontos következményei vannak azok számára, akiket érintenek (mint például a szupersztár kerékpárversenyző Armstrong doppingvétsége a sportoló karrierjére); – A felfedezések (leleplezések) a média által, a médiában közvetítve válnak pub- likussá (mint Sipos Pál molesztálási botránya a 444 internetes portálon megje- lent írás nyomán, vagy az iskolai diákerőszak-botrány kirobbanása a Blikk cikke után); – A média narratívát alkot a tényekből (mint a Rezešová-ügyben a műszaki szak- értők megvesztegethetőségével kapcsolatban). A narratívaépítés akkor lehet iga- zán sikeres, ha az ügy személyessé tehető, vagyis a közönség számára közeli- nek, ismerősnek tűnő főszereplője van, másrészt az események tartalmaznak valami szokatlan elemet (például a tragikus olaszliszkai lincselésnél azt, hogy az áldozat lánya végignézte édesapja halálát); – Ez a narratíva széles körű érdeklődést kelt, foglalkoztatja a befogadókat (mint például az állami-hatósági intézmények korrupciós fertőzöttsége, a szegregáció vagy felzárkóztatás vitája, a gazdasági és politikai szféra tagjainak gyakori gát- lástalansága) A botrányban a történet(javaslat) fontosabbá válik a tényeknél, önálló életet kezd, és addig tart, ameddig a közönséget foglalkoztatja a narratíva cselekményének ki- bontása, folytatása A lezárásához szükséges, hogy bekövetkezzen valamiféle megnyugtató esemény (kiderüljön a „végső igazság”, és levonják a morális követ- keztetéseket – például egy jogerős ítélettel végződő bírósági tárgyalás keretében). A botrányokat nem csupán a média konstruálja, fontos a közönség szerepe, hiszen amennyiben a javasolt narratívákat nem fogadja el a publikum, ha nem botránkoz- tatja meg az embereket az, ami skandalumnak tűnt, akkor a téma elveszíti a jelen- tőségét. Lull és Hinerman a botrányok elemzése során megállapította, hogy bizonyos pozícióval rendelkező személyek (például politikusok, ismert, jómódú és sikeres közszereplők) és intézmények (például a rendőrség vagy akár az önkormányzatok) sokkal hajlamosabbak arra, hogy botrányt okozzanak, mint mások: ezt a pozíciót a botrányra való hajlamként azonosították Mivel a botrányokat, pontosabban a botrányos események médianarratíváit a befogadók sosem értelmezik egységesen, a botrányok mindig többjelentésűek, azok megítélésében pedig gyakran komoly szerepet játszanak más botrányok is: ezt nevezzük a botrány intertextualitásának A Rezešová-ügyben például rendre előkerültek más ismert emberek, színészek, énekesek, politikusok okozta súlyos vagy kevésbé súlyos közlekedési balesetek (például a Stohl-eset vagy Császár Előd ügye). A botrányok közötti viszony azok súlyossága szerint alakul, és annak alapján, hogyan kezeli az ügyet a média és a közönség, ebből adódik a botrányok hierarchiája Lull és Hinerman a botrányok három csoportját különbözteti meg, az intéz- ményi botrányt, a sztárbotrányt és a pszichodrámát