Page 50 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

48 Médiaesemény-esettanulmányok A terrorizmus mint rituális kommunikáció című tanulmányában –, hogy a modern, differenciált társadalmakban is szükség van a közösség minden tagját érintő „me- chanikus integrációra”. „A médiaesemények a társadalmi szolidaritást erősítik, és kulcsfontosságú szerepük van az érték- rend és a közösség megerősítésében. Ezek az események mind a durkheimi pozitív rítusoknak felelnek meg. A szerzőpáros a médiaesemények tipológiáját felállítva három fő típust különített el: a »Versenyt«, a »Hódítást« és a »Koronázást« (Contest, Conquest, Coronation) A »Versenyt« a különböző kiemelkedő sportesemények és a politikai válasz tások jelentik. Jellemzőjük az, hogy szabályokhoz alkalmazkodnak, és ha mitikus struk túrára akarjuk redukálni őket, akkor a hős próbatételéről szólnak. A »Hódítás« során, mint például a holdséta, a hősök átlépik a ko- rábbi határokat, és új szabályokat teremtenek, új szimbolikus rendet hoznak létre A »Koronázá- sok«, amit az esküvők és a temetések példáznak, a hős ünnepléséről szólnak. Ezek a leginkább ceremoniálisak, a leginkább tradícióhoz kötöttek. A közönség az első típusban bíráskodhat és drukkolhat, a másodikban csodálattal adózhat a hősnek, a harmadikban pedig alázattal részt vehet.” 65 A ceremoniális médiaesemények sajátossága, hogy azokat nem lehet önkényesen, a tömegek „jóváhagyása nélkül” kitalálni, vagyis azokat nem a média kezdemé- nyezi még akkor sem, ha a ceremónia lebonyolítása során fontossá válnak a közve- títettség szempontjai 66 Azzal szemben tehát, hogy a médiának „nincs valódi eszköze a közösségi lét formálására” (Aczél, 2008), Dayan és Katz pontosan ellenkezőképpen vélekedett: „A társadalom nagy ünnepeit közvetítő és a mechanikus szolidaritást erősítő médiaesemények kulcsszerepet játszanak az értékrend és a közösség megerősítésében. Szemben a templom vagy a stadionok személyes kapcsolaton alapuló világával, a televízió elválasztja ugyan egymástól a szereplőket és a közönséget, de ugyanakkor a képes történetek retorikájának egyesítő erejével újra össze is kapcsolni őket. (…) A médiaesemények legfontosabb jellegzetessége, hogy a való- 65 istvánffy András: A terrorizmus mint rituális kommunikáció Beszélő, 2005 augusztus 66 Császi Lajos így ír erről: „nagyon bonyolult egyezkedési kombinációk jöhetnek létre a politikai ceremóniák médiaközvetítéseiben. Jellemző példa erre a pápa lengyelországi látogatása 1981-ben [1979-ben – a szerk.], amikor a hatalom képviselői magánlátogatásként akarták értelmezni a pápa útját, nem pedig politikai zarándoklatként egy szabadságától megfosztott országba Az egyezség alapja kompromisszum lett, ami szerint azt egy vallásos zarándoklatnak tekintették egy mélyen katolikus országba. Egyfelől a pápa tudomásul vette a fennálló hatalmi viszonyokat, másrészt a lengyel kommunisták meghajlottak átmenetileg a vendég kívánságai előtt, és üdvözölték a pápa útját Vagyis a ceremónia nem azonos azzal a rigid, autoriter, monológikus szerepjátékkal, amivel olyan gyak- ran azonosítják. Inkább az anti-struktúrát és a domináns struktúrát ötvöző politikai dráma sajátságos keveréke. Fontos viszont, hogyha egyszer az egyezség létrejött, és a közvetítésről megállapodás született, akkor a média- események önálló életre kelnek. Mítosszá válnak, amely önmagunk meghaladásának az igényéből, a kollektív részvétel vágyából fakad, és amelynek a hatása alól senki sem vonhatja ki magát A holdutazást lehet például úgy is értelmezni, hogy az amerikai katonai-ipari tömb érdekeit képviselte, és az amerikai műszaki-gazdasági potenciál fölényét kívánta demonstrálni a szovjetekkel szemben De amikor megtörtént, és azt a tévé az egész világon köz- vetítette, akkor a jelentése átváltozott valami mássá, már nem egy csoport vagy egy ország, hanem az egész embe- riség diadala volt.” császi Lajos: A média rítusai. Budapest, Osiris, 2002 92–93