Page 58 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

56 Médiaesemény-esettanulmányok Illékonyság. A morális pánikok váratlanul kezdődnek, hirtelen felfutó – és gyakran gyorsan elpárolgó – közérdeklődésről van szó. Kiszámíthatatlan ideig tartanak, és váratlanul tűnnek el vagy térnek később újra vissza. Gyakran (de nem minden esetben) társadalmi mozgalmak tűzik programjukra a problémás jelenség kezelését, új – szigorúbb – törvények születnek a megoldásukra, vagy kialakulhat a vétkesek megbélyegzésének új gyakorlata A morális pánikok azt mutatják, hogy a társadalmak időről időre a kollektív félelem és fenyegetettség olyan jól megragadható állapotába kerülnek, amely felis- merhetővé és mindenki számára megnevezhetővé válik a média hathatós közremű- ködésével, amely bizonyos ideig olyan súlyos és megoldandó problémának tűnik, amit azonnal kezelni kell Goode aszerint osztotta fel a morális pánikokat három modelltípusra, hogy azok milyen társadalmi csoportok közreműködésével jönnek létre. Az alulról kez- deményezett morális pánikok olyan félelmeket erősítenek fel – gyakran híreszte- lésekre, legendákra alapozva –, amelyek kimutathatóan jelen vannak a társada- lomban, ellentétben az elit által kezdeményezett morális pánikokkal, amelyek a (Stuart Hallra visszamenő, a cultural studies társadalomszemléletében gyöke- rező) konspirációs modell szerint a hatalmi elit manipulációs célból kezdeménye- zett mumusai. Ezek a felülről gerjesztett pánikok el kívánják terelni az emberek fgyelmét a valódi problémákról. De kezdeményezhetnek morális pánikokat érdek- vagy foglalkozási csoportok, egészségügyi lobbik is mintegy „középről” abból a célból, hogy az ily módon mozgósított közvélemény által vé lelmezett nyomásra a politika számukra kedvező módon változtassa meg az őket érintő szabályozókat. A klasszikus morális pánikok működésmódjának leírása (az 1970-es években) kimondatlanul egyfajta könnyen manipulálható, gyorsan indultba hozható, a mé- diából nyert információk iránt – legalábbis ilyen „vérlázító” esetekben – feltétlen bizalommal forduló közönségképpel dolgozott, másfelől a médiára is főként az erős, a médiapiaci versenynek még kevéssé kitett írott és elektronikus sajtóként gondolt A kilencvenes évekre mindez gyökeresen megváltozott A radikálisan át- alakuló médiavilág közönsége a késő modern plurális médiademokráciák korában kevéssé tekinthető ilyen naiv befogadói sokaságnak. Olyasfajta médiatudatosság jellemzi, amely többnyire tisztában van azzal, hogy a média használja és gerjeszti a morális pánikkeltésre alkalmas eseményeket, amelyeket nem feltétlenül kell vé- resen komolyan venni Angela McRobbie nyomán új típusú vagy posztmodern mo- rális pánikokként azonosíthatjuk azokat a morális pánikokat, amelyek már nem valamilyen deviancia felnagyítását jelentik, ami mögött a társadalom morális kont- rolljának az igénye húzódik meg Ahogy Császi Lajos írja McRobbie-t értelmezve: „Foucault szerint a társadalmi kontroll modern formája nem a deviancia tagadása, vagy akár csak marginalizációja, mint az régen volt, hanem ellenkezőleg, a Másikról való beszélés jogának és a deviánsok láthatóságának a fokozása Szemben a tradicionális társadalommal, ahol az ural- kodó elit reprezentációja dominálta a nyilvánosságot, a modern társadalmakban a deviánssokkal való foglalkozás izgalma áll a nyilvánosság középpontjában A normalitás konstrukciójában a