Page 62 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

60 Médiaesemény-esettanulmányok vannak zárva. A csalhatatlanság kinyilvánítása egyenlő a potenciális igazság elnyomásával. Annyi ez, mintha meghatároznánk mások számára a vélemény igazságát anélkül, hogy meg- hallgathatnák és átgondolhatnák az ellenérveket Másodszor, még ha egy vélemény hibásnak bi- zonyul is, gyakran tartalmaz valamelyes igazságot Az uralkodó vélemény – legyen szó bármi- ről – csak ritkán képviseli a teljes igazságot. Ez azt jelenti, hogy a teljes igazsághoz csak úgy érkezhetünk el, ha a véleményt ellenkező vélekedésekkel ütköztetjük. A közügyekben az igaz- ság megköveteli az ellentétek kombinálását és kibékítését Ha vannak olyan emberek, akik eltér- nek valamely tárgyban attól, amit a világ egyöntetűen elfogad, valószínű – még akkor is, ha a világnak igaza van –, hogy mindig tudnak meghallgatásra érdemes dolgokat mondani, s hogy elhallgattatásukkal az igazságból vész el valami Mill végül azzal érvelt, hogy még ha egy véle- mény maga a teljes igazság, és csakis az igazság, ha senki sem kérdőjelezi meg, hamarosan elő- ítéletté fog fajulni, »nem élő igazságként, hanem holt dogmaként«. Az emberek tévedéseinek fele azzal a végzetes hajlamukkal függ össze, hogy megszűnnek gondolkodni mindenről, ami már nem kétséges számukra. (…) Az igazság akkor is előítéletté fajulhat, ha az ellenvélemények nem teszik próbára Az eretnekek tartózkodóvá válnak A dolgok akkor fordulnak még rosz- szabbra, amikor az előítélet görcsbe rántja és korlátok közé szorítja mások szellemi fejlődését. Elhalványul a gyakorlat, hogy mások véleményének indítékait és jelentését megismerjük Ezután »a határozott vélemények mély álma« eluralkodik az em beri elme erkölcsi bátorsága és méltó- sága fölött. (…) Mill ugyanakkor kétségbe vonta azt a kényelmes véleményt, amely szerint az igazság végül mindig győzedelmesen kerül ki az üldöztetésből. A történelem bővelkedik az el- nyomott igazság példáiban. Az igazságnak nincs veleszületett hatalma, hogy legyőzze a sötét- zárkát, a máglyát vagy az arcátlan cenzort Az igazságnak a sajtószabadságra, mint szövetsé- gesre van szüksége Nem szabad külön törvényeknek létezniük, amelyek akadályozhatják az újságok, folyóiratok, könyvek és pamfetek szabad jogát arra, hogy tényeket közöljenek és véle- ményeket tegyenek közzé. Csak a szabad sajtó garantálhatja a tényeket és a tényekről szóló viták bőségét, s ezzel ápolja a vélemények megkérdőjelezésének és korrigálásának szokását, biztosítja az igazság győzelmét a hazugság felett.” 84 A szovjet típusú társadalmak nyilvánosságának ismeretében különösen fontos, hogy a sajtószabadság marxi-engelsi felfogása milyen gyökeresen eltér a létező szo- cializmus gyakorlatától A sajtószabadság szükségességét és ideáját megfogal- 85 84 Uo 85 „Marx 1842. május 15-én így írt a cenzúra negatív következményeiről: »a cenzúrázott sajtónak demorali záló hatása van. A Rossz potenciális forrása, amelytől elválaszthatatlan a képmutatás, és ebből az alapvető hiányosságá- ból ered minden további hibája A kormány csak a saját hangját hallja, tudja is, hogy csak a saját hangját hallja, de mégis azzal áltatja magát, hogy a nép hangját hallja, és megköveteli az emberektől, hogy ők is elfogadják ezt az önámítást Az emberek elmerülnek a politikai babonákban, részben belesüppednek a hitetlenségbe, vagy teljesen elfordulnak az állam ügyeitől, magánemberek gyülevész tömegévé válnak. Mivel a szabad írást törvénytelennek kell tekinteniük, hozzászoknak ahhoz, hogy a törvénytelent szabadnak, a szabadságot törvénytelennek tekintsék Így pusztítja el a cenzúra az állam szellemét.« Marx azt a nézetet képviselte, hogy a sajtószabadság hiányában más szabadságjogok is illúzióvá válnak. (…) 1882. november 19-i keltezésű, August Bebelnek írott levelében Engels határozottan kiállt a sajtószabadság bárminemű – akár a Munkáspárton belüli – korlátozása ellen. »A pártnak mindenképpen kell egy olyan újság, amely nem függ közvetlenül a pártvezetéstől és a kongresszustól, azaz képes a program és az elfogadott taktika keretein belül félelem nélkül ellenezni a párt egyes lépéseit, illetve a párt il - lemszabályainak betartása mellett szabadon teret engedhet a programot és a taktikát bíráló hangoknak « Marx és Engels számára tehát az újságírás szerepe szerint nemcsak az egész társadalom kritikusa és a nép érdekeinek kép- viselője a kormánnyal szemben, hanem egyúttal a belső pártkritika eszköze is. Az újságírásnak a létező szocializ- musból ismert szerepe tökéletesen összeegyeztethetetlen Marx és Engels elképzeléseivel, akik mindketten a sajtó- szabadság meggyőződéses hívei voltak.” (kunczik, Michael: A demokratikus újságírás Médiakutató, 2001 nyár, 8–9