Page 66 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

64 Médiaesemény-esettanulmányok Mill, Bentham, Tindal, Milton, Marx, Engels és Habermas és a többi gondolkodó érveinek lényege mindazonáltal mélyen beépült a modern demokráciák alaptörvé- nyeibe, és ha nem is ilyen kifejtettségben és pontossággal, de nagyjából kialakult erről egyfajta közmegegyezés a mai nyugati társadalmakban. Annál izgalmasabb kérdés, hogy ha a sajtószabadság-probléma legalább másfélszáz éve ilyen alapo- san körbejárt és világosan argumentált, másfelől ennyire erős társadalmi elfo- gadottsággal rendelkezik, miért van vele ma is annyi probléma? Miért igazolják – a hétköznapi tapasztalatokkal egybehangzóan – a tudományos kutatások, hogy a posztszocialista országokban a rendszerváltozás óta a sokszínű média megjele- nése, a sajtósza badság alkotmányos deklarálása ellenére mégis gyakran sérült a sajtó szabadsága? Miért mérik nemzetközi szervezetek a sajtószabadság mértékét, egyáltalában milyen mutatókkal dolgoznak? Van-e olyan alapjog, amely korlátoz- hatja a szólás és a sajtó szabadságát, és ha van ilyen, milyen elvek alapján minősít- hetjük erősebb alapjognak, mint a szólás és az információhoz jutás szabadságát? Bajomi-Lázár Péter a politikatudományban használatos demokratikus konszo- lidáció fogalmának analógiájára a sajtószabadság konszolidációjáról beszél A saj- tószabadság konszolidációjával azt a folyamatot jelöli, amelynek során a sajtó- szabadság „a legfontosabb médiaintézmények demokratikus normákhoz igazodó átalakulását (például az állam hírszolgáltatási, lapkiadási, lapterjesztési, nyomta- tási és műsorsugárzási monopóliumának eltörlését”, az állami cenzúra eltörlését és a sokszínű sajtó és média megteremtését) követően stabilizálódik. A szerző szerint a sajtószabadság konszolidációjának három, egymással össze- függő dimenziója van, jelesül: „[Az] intézményes dimenzió, azaz a sajtó szabadságát a politikai és az üzleti nyomástól óvó intézmények (jogszabályok, sza- bályozótestületek, pénzalapok) létrejötte (…). Az intézményes követelmények megléte és minősége a legegyszerűbben a médiaszabályozás vizsgálatával mérhető. A médiaszabályozás növeli a média, a politikai és az üzleti elitek közötti interakciók kiszámíthatóságát, és korlátozza azoknak az eszközöknek a használatát, amelyekkel a politikusok és a befektetők a sajtóban és a médiában közzétett tartalmak befolyásolására tö- rekedve csorbíthatják a sajtószabadságot A médiaszabályozás egyik célja az, hogy kiküszöbölje azokat a viselkedési formákat, amelyek nem állnak összhangban a sajtószabadság elvével E téren különösen sokatmondó lehet: – a közszolgálati média felügyeleti rendszerének és fnanszírozásának módja; – a magántelevíziók és -rádiók (kereskedelmi média) engedélyeztetési eljárásának módja; – a politikai újságok anyagi támogatásának – a független újságírást elősegítő sajtóalapnak – a megléte vagy hiánya [A] viselkedési (vagy szocializációs) dimenzió, vagyis az, hogy a politikai elitek és az újságírók körében konszenzus alakul ki arról, hogy a sajtó szabadsága az egyetlen legitim játékszabály (…). A viselkedési feltételek megléte és minősége a legegyszerűbben úgy tárható fel, ha (1) összevet- jük a rendszerváltás előtti és utáni médiapolitikai nyilatkozatokat, illetve médiapolitikai gyakor- latot és (2) összehasonlítjuk a rendszerváltás előtti és utáni újságírói normákat, illetve szakmai gyakorlatot Az összehasonlító elemzés szempontjából különösen hat terület látszik releváns- nak, jelesül