Page 63 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

2. (Média)elméleti háttér – dióhéjban 61 mazó klasszikus elméletek nem vehették azonban számításba mindazt, ami a tö- megkommunikáció eszköz- és intézményrendszerével a későbbiekben történt. Az újragondolás talán legfontosabb első teoretikusa Jürgen Habermas volt. Habermas alapművében, A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása (1962) című mun- kájában – amely egyben máig a legtöbb médiastúdium origója, vonatkoztatási re- ferenciája – tágabb keretben, a nyilvánosságfogalom kontextusában vizsgálta a saj- tószabadság kérdését James Curran az alábbiak szerint foglalja össze Habermas mondandójának lényegét: „[A] korai modern kapitalizmus kifejlődése létrehozta a nyilvános viták független arénáját. A magántulajdon által biztosított gazdasági függetlenség, az irodalom és a regények által is elő- segített kritikai gondolkodás, a kávéházakban és szalonokban virágzó vitakultúra és mindenek- előtt a független, piaci alapokra épülő sajtó kialakulása új közönséget hozott létre, amely képes és hajlamos volt részt venni a kritikus politikai vitákban. Ebből kovácsolódott ki az az ésszerű- ségen alapuló konszenzus, ami megszabta az állam fejlődésének irányát. Habermas a »burzsoá közszféra« kifejlődését – a magánszféra és az állam között elhelyezkedő olyan közéleti tér kiala- kulását, amelyben kiformálódott a közvélemény, és megteremtődött a kormányzat »állampol- gári« felügyelete – végigvezeti a 17. századtól a 19. század első feléig. Ezután – állítja Habermas – a közszférában domináns szerephez jutott a kibővült államapparátus és a szervezett gazdasági érdek Létrejött a hatalmi viszonyok új, korporációs mintája, amelyben a szervezett érdekek alkudoztak egymással és az állammal, fokozódó mértékben kizárva a nagyközönséget A média megszűnt a megerősödés és a racionalitás ügynökének lenni, és olyan újabb eszközzé vált, amellyel a nagyközönség félreállítható A racionális és kritikus viták színterének biztosítása he- lyett manipulálta a tömegek véleményét. A politikát látványossággá tette, és előre megemész- tett konvencionális gondolatokat terjesztett, a passzív fogyasztók szerepére korlátozva a közön- séget.” 86 A klasszikus felfogás szerint a média legfontosabb szerepe a demokráciában az, hogy biztosítsa az állampolgárok felügyeletét az állam felett Vagyis érzékelje és hozza nyilvánosságra az állami hatalommal történő visszaéléseket, egyszersmind a szükséges információkkal segítse a kormány működésével kapcsolatos tisztázó vi- tákat a nyilvánosságban. Amikor a média „őrkutya” (watchdog) szerepéről beszé- lünk, arra a funkcióra utalunk tehát, amely a polgárt védi a hatalom túlkapásaitól Amikor a sajtó szinte „felrobban”, amikor egy-egy ügyet olyan hatékonyan és in- tenzíven repít a média a nyilvánosságba, hogy az akár súlyos jogi és politikai kö- vetkezményekkel is járhat, akkor a média ennek a hagyományosan elvárt, legfon- tosabbnak tűnő szerepnek a jegyében működik. Mint a Watergate-ügyben, amely Nixon elnök lemondásához vezetett, vagy a Magyar Szocialista Párt elnökhelyet- tesének, Simon Gábornak az ügyében, a 2015 január 1-jén váratlanul bevezetett útdíj, az előző év őszén belengetett internetadó vagy a korrupciógyanús ingatlan- eladások ügyében. A média „házőrző” vagy „őrkutya” szerepének abszolutizálása 86 curran, James: Még egyszer a tömegmédiáról és a demokráciáról In: anGelusz Róbert – tardos Róbert – terestyéni Tamás (szerk.): Média, nyilvánosság, közvélemény. Budapest, Gondolat, 2007 910–949