Page 70 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

68 Médiaesemény-esettanulmányok sal, és a szabályozás korlátozza a médiaipari koncentrációt (mivel az szűkíti a sok- színűséget és az egyes médiaszereplők egymás felett gyakorolt kontrollját). Fontos továbbá annak az újságírói normarendszernek (etikai kódexnek) a meg- léte és betartása (betartatása) is, amely egyfajta szakmai nyomást gyakorol az új- ságírókra és a szerkesztőkre (például szakmai etikai szervezetek, ombudsman mű- ködtetésével). Alapvető, hogy az újságírók lehetőleg vegyenek fgyelembe az adott üggyel kapcsolatos minden fontos tényt (törekedjenek az igazság felderítésére), és maximálisan tiszteljék a privát szférát (annak megsértése csak akkor lehetséges, ha az bizonyíthatóan a közjó érdekében történik). Az újságírók és szerkesztőségek többségének a minőségi újságírás ethoszát kellene követnie, erős szociális érzé- kenységet tanúsítva Noha ilyesfajta ideális közeg talán sehol nem található, mégis ez a háromosztatú szempontrendszer (erőforrás, jogi-politikai környezet, szakmai normák) elég vilá- gos indikátorokat tartalmaz arra nézve, hogy vajon az adott országban milyen fel- tételrendszerben dolgoznak az újságírók. Talán nem meglepő, ha azt mondjuk, hogy hazánkban ezek mentén a mutatók mentén meglehetősen sötét képet rajzol- hatnánk a médiában dolgozók számára adott feltételrendszerről. Mindezen túl azonban van egyfajta közmegegyezés arról is, hogy minőségi új- ságírásról a tényműfajokban (híradó, hírműsor) akkor beszélhetünk, ha az meg- felel a függetlenség, a sokszínűség és az objektivitás kritériumainak. „Függetlenségről két értelemben beszélhetünk: mint függetlenség valamitől és mint függetlenség valamiért. Az előbbi nemcsak az államtól való függetlenséget jelenti, hanem a nyomásgyakorló csoportoktól, a hirdetőktől és a tömegmédiumok tulajdonosaitól való függetlenséget is, különö- sen amennyiben hatalmas cégláncokról vagy trösztökről van szó. Az utóbbi értelemben a füg- getlenség azt jelenti, hogy képesek vagyunk érdekvédőként vagy ellenőrző funkcióban fellépni. A sokszínűségnek is két aspektusa van, amelyek részben függetlenek egymástól: a tartalom sok- színűsége és a hozzáférés sokszínűsége. A tartalom sokszínűsége (a pluralitás) külön böző di- menziókban értelmezhető: a nézetek, a témák, a személyek és csoportok vagy a földrajzi régiók szerint. A hozzáférés sokszínűségének követelménye azt jelenti, hogy minden releváns társa- dalmi csoport és politikai szereplő számára elérhetővé kell tenni a tömegmédiát. Ez utóbbit szokták a tömegmédia fórum funkciójának is nevezni. Az egyenlő hozzáférés azt jelenti, hogy minden csoport egyenlő fgyelmet kap a médiában – terjedelemben vagy időben. Az arányos hozzáférés ezzel szemben arra utal, hogy az egy csoportra jutó fgyelem arányos a csoport való- ságos jelentőségével vagy méretével. (…) Az objektivitás talán a legproblematikusabb minőségi kritérium, részben azért, mert egy meg- lehetősen vitatott flozófai fogalomra emlékeztet. (…) Első lépésben különbséget teszünk a tár- gyilagosság és a részrehajlás hiánya között: míg az előbbi tovább osztható az igazság és a rele- vancia aspektusaira, addig az utóbbi a kiegyensúlyozottság és a semleges prezentáció közötti különbségtételre ad lehetőséget.” 100 100 scHulz i. m (99. lj.); Bárdos András doktori disszertációjának első fejezete (Objektivitás, Szubjektivitás, Pártosság és Pártatlanság a gyakorlatban) számos remek példát tartalmaz arra nézve, mennyire nem szabad mereven értelmezni ezeket a kategóriákat. A pártosság-pártatlanság kérdésről Bárdos így ír: „Szükséges-e, hogy az újságíró minden esetben pártatlan legyen? A válasz: Termé szetesen nem. Az amerikai újságírás törvénye szerint: »A sajtó