Page 56 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

54 Médiaesemény-esettanulmányok Pontosan így működött az Armstrong-botrány, ami alighanem azért is szólt akko- rát Magyarországon, mert a lélekszámához képest kivételes sportsikereire jogosan oly büszke magyar közvéleményt mélyen megrázta az athéni olimpián megbukott két nehézatléta doppingügye Paul A Soukup tanulmányozta a vallási botrányokat és a médiabotrányt (az előbbit abban az értelemben használva, amikor a vallás intézményrendszere lép fel a vallási szempontból elfogadhatatlan ügyekben), amelyekben erős egyezéseket és bizonyos különbségeket talált Lényeges különbség, hogy a vallási botrányokat a szakralitás intézményei határozottan kerülnék, hogy ne bontsák meg a közösség egységét, és tagjai ne veszítsék el a hitüket A média ezzel szemben nem törekszik a botrány megakadályozására – sőt mivel anyagi hasznot húz belőle, kifejezetten keresi a botránygyanús történeteket. A média társadalmi szerepéből következik, hogy az intézmények hibáit leleplezze, és ha szükséges, akár azok legitimitását is megkérdőjelezze – ez egyben biztosítéka az emberek médiába vetett bizalmának. Az egyház a közösségre veszélyesnek látja a botrányt, a média pedig lehetőségnek. „A vallási botrány esetében három fázis különül el: azon szabályok kialakítása, amelyeknek az áthágása tilos; bizonyos tettek botrányossá nyilvánítása; valamint a bocsánatkérés és a meg- bocsájtás retorikája. Az első fázis még hasonló, mert mind az egyház, mind a média olyan társa- dalmi normákat közvetít, amelyeknek a megszegése elítélendő. A második fázis azért külön- bözik, mert a vallási botrányok esetében szűkebb a botrány jelentése, mint a médiában – csupán az számít elfogadhatatlannak, ha valakinek a tettei valaki másnak a hitében vagy spiritualitásá- ban kárt tesznek A média azonban minden általánosan elfogadott erkölcsi szabály áthágását botrányként kezeli A legfontosabb különbség a harmadik fázisban van A média ugyanis nem mutat igényt arra, hogy a botrány elkövetőinek meg bocsájtson, hogy a bűnösöket rehabilitálja, és visszafogadja. A vallásban ki van építve a bűn helyrehozásának retorikája: a tett bevallása, a bocsánatért való könyörgés, a büntetés elfogadása, és az ígéret, hogy az illető jó útra fog térni. A média világában nincsenek ilyen lehetőségek, ezért a médiabotrány valójában nehezen lezár- ható, csupán elcsitul, akkor, amikor egy új, izgalmasabb botrány veszi át a helyét.” 75 2.4. A morális pánik A morális pánik az utóbbi évtizedekben komoly karriert befutó megnevezése lett annak az összetett jelenségnek, amelynek segítségével, mint Kitzinger Dávid gyakran hivatkozott tanulmányában írja, „[E]gységes értelmezési keretbe foglalhatjuk a média jelentéskibocsátó gyakorlatát, a társa- dalmi ellenőrzés intézményeinek szociológiáját, a társadalmi mozgalmak elemzését, a politikai diskurzus analízisét, a deviancia társadalmi termelődését és a társadalmi problémamegoldás uralkodó mechanizmusainak vizsgálatát.” 76 75 soukuP, Paul A : Church, Media and Scandal In: lull, James – Hinerman, Stephen (szerk ): Media Scandals. New York, Columbia University Press, 1998 233–234 76 kitzinGer Dávid: A morális pánik elmélete Replika, 2000 23–48