Page 14 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

12 Médiaesemény-esettanulmányok Véleményünk szerint első lépésként egyet tehet: megkísérli jobban megérteni a médiát Az iskola ma már végképp nincs abban a helyzetben, hogy rendreutasítsa, kioktassa, negligálja a médiát. Saját szerepének újragondolása nem képzelhető el anélkül, hogy ne tisztázná viszonyát a médiához, a tömegkommunikáció közve- títette populáris kultúrához, a hálózati/digitális kommunikáció nemlineáris, multi- mediális és intézményi szűrőkkel oly kevéssé szabályozható sajátosságaihoz. Az iskolának meg kell értenie a média társadalmi szerepét és működésmódját, ha saját magát, saját pozícióját, feladatát és lehetőségeit, s ekképpen tananyagát és mód- szertanát érteni akarja. Vagyis – Ottlikkal szólva – az Iskola a határon van… És amennyiben az iskola társadalmi státuszának kétségtelen eróziója, az iskola- helyzetet jellemző fájdalmas tünetegyüttes kultúrszociológiai/kultúrantropológiai értelmezése mégsem tűnne elégséges premisszának, amelyből az iskola és a média viszonyának újragondolása kényszerítő erővel következne, nézzük mindezt az is- kolai praxis felől. „A tananyag megértése csak a tanuló megelőző tudásának bázi- sán, meglévő kognitív sémáinak – ha tetszik, előítéleteinek – aktív felhasználásá- val mehet végbe” – mondja Knausz Imre oktatáskutató-történész. „Tanítványaink legalapvetőbb sémái otthon, a kortárscsoportban, a média virtuális terében alakulnak ki, és az iskolában tanult anyagot – mást nem tehetnek – ezeknek a sémáknak a »já- tékba hozásával« – próbálják meg több-kevesebb sikerrel értelmezni. (…) Korábban azt mond- tuk, hogy az iskolának a világ értelmezésére kell megtanítania Most ehhez hozzátehetjük, hogy a »világ« igen nagy mértékben a média által közvetítve – és csak így! – jelenik meg számunkra Az előző feladat tehát értelemszerűen magába foglalja a médiaszövegek értelmezését is: a kri- tikai viszony kialakítását azokhoz a sémákhoz, amelyek észrevétlenül határozták meg – és hatá- rozzák meg folyamatosan – a világról alkotott konstrukcióinkat Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az iskolai oktatásban, a tanórákon nemcsak esetlegesen és megtűrt módon, hanem tuda- A magyar nép elsöprő többsége ma mindenekelőtt a televízióból szerzi értesüléseit, a televízió által kínált szóra- kozást fogyasztja. A többség a földi sugárzású kereskedelmi adóknak hódol, egy jelentős kisebbség pedig a köz- szolgálati televíziónak Aki ezeket uralja, az magához köti az emberek többségét, s ezzel diktálni tudja a divatot, és markában tartja a közvéleményt. A színvonaltalan televízió kulturális uralma ugyanakkor a jelentős művészeket, a megbízható ismeretterjesztőket és a hiteles rádiós-televíziós személyiségeket a pálya szélére szorítja. (…) A sajtó az a terület, ahol a rendszerváltáskor megszerzett szabadsággal a legtöbbször visszaéltek A visszaélések kiküszö- bölésére ki kellene kényszeríteni az európai sajtóerkölcs érvényesülését, főleg a tisztességes verseny és a kiskorúak védelme érdekében Ezért a média egészét szigorú erkölcsi felügyelet alá kellene helyezni Meg kellene egyezni egy etikai minimumban, amely kötelező lenne mind az írott, mind az elektronikus sajtóban. A felügyelő testületeknek törvényi hatalmat kell adni a vétségek megtorlására A társadalomnak sokkal jobban kellene sáfárkodnia a médiá- val, hogy az erkölcsi hanyatlás időszakán túljuthasson. (…) Magyarországon a bulvársajtó szemléletmódja a magát baloldalinak valló politikai szárnyat erősíti, e sajtó túlkapásait a baloldal elnézően kezeli. A nagy hagyományú és intellektuálisan igényes magyar baloldal e kompromisszumok miatt erkölcsi és szellemi hanyatlásnak indult A finom distinkcióra nem mindig képes közvélemény a balliberális szemléletet hovatovább a bulvársajtó igény- telenségével azonosítja. A jelen áldatlan helyzetért felelősség terheli nemcsak a médiapiac részrehajló befektetőit és szereplőit, hanem az írástudókat, a televíziós, rádiós személyiségeket is. Mind a balliberális, mind a konzervatív oldalon álló mértékadó személyiségeknek többet kellene átjárniuk a frontvonalakon, hogy a sajtó lövészárokrend- szer helyett igényes társadalmi diskurzusra alkalmas közegként viselkedjék.” náray-szaBó Gábor – kodolányi Gyula: Szent István-terv (Gondolatok a nemzet felemelkedéséről). Budapest, Professzorok Batthyány Köre és Magyar Szemle Alapítvány, 2005 70–71