Page 13 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

1. Bevezető 11 tesszük, egyszerűen csak azokat a centrumokat jelöljük velük, ahol az erkölcsi kérdésekről szóló diskurzusok és szimbolikus cselekvések a különböző időszakokban koncentrálódtak.” 7 Ebben a társadalomtörténeti keretben már világosan értelmezhetővé válik az iskola társadalmi megbízatásának részleges megvonása (mint egyfajta puha delegitimációs folyamat). Másképpen szólva annak a felismeréséről van szó, amit az Európai Bi- zottság így fogalmazott meg: 8 „[Az] audiovizuális média alapvető szerepet játszik a társadalom értékeinek kialakulásában és terjedésében Ez nem csupán annak a következménye, hogy a média nagymértékben befolyá- solja, hogy a világ milyen jellegű tényeivel és képeivel találkozunk. Emellett ugyanis a média olyan politikai, társadalmi, etnikai, földrajzi, pszichológiai és egyéb fogalmakkal és kategóriák- kal is szolgál, amelyek révén értelmet nyernek a világ tényei és képei Ilyenformán a média nem csupán ahhoz járul hozzá, amit látunk a világ dolgaiból, hanem azt is befolyásolja, hogy miként lássuk a világot. (…) A média meghatározó módon alakítja (és nem csak informálja) azokat a fogalmakat, hiedelmeket, továbbá a vizuális, szimbolikus és beszélt nyelveket, amelyeket az em- berek a körülöttük lévő világ megértése és értelme zése során használnak. Ilyenformán a média befolyása kiterjed arra is, hogy mit gondolunk arról, hogy saját magunk kik vagyunk, vagy hogy hová tartozónak (vagy nem tartozónak) véljük magunkat a világon: más szóval, a média kulcsszerepet játszik kulturális identitásunk létrejötte folyamatában.” Ennek a kötetnek nem tárgya annak az alapos végiggondolása, vajon hogyan és miért alakult így, miért erodálódik az iskola szocializációs/identitásképző szerepe, és miért ruházza a társadalom ezt a szerepet egyre erősebben a médiára, miköz- ben az iskolától – pro forma legalábbis – nem vonja meg azt Sokkal inkább arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy – elfogadva az értékek szimbolizációjának és közve- títésének intézményes kereteire vonatkozó, az imént körülírt alapvető átrendező- dést – vajon mit tehet az iskola ebben a számára ellenségesnek tűnő környezetben, amelynek sokak számára oly nyomasztó virulenciája az iskolavilág szereplői szá- mára tragikus civilizációs tévedésnek, a késő modern ipari társdalomban élő em- ber civilizációs katasztrófájának tűnik. 9 császi Lajos – istvánffy András: A Makrancos hölgytől a Big Brotherig – A frankfurti és a birminghami iskola. Médiakutató, 2010 nyár 37–45 Lásd továbbá andok Mónika: A hírek megközelítései a rituális modell alapján In: A médiahír mint rítus. Eger, Eszterházy Károly Főiskola, 2007. 15–21. (http://media.ektf.hu/kiadvanyok/online_ kotetek/Andok_Monika_szerk_2007_Acta_34 pdf) 7 császi Lajos: A média rítusai. Budapest, Osiris, 2002 16 8 Principles and guidelines for the community’s audiovisual policy in the digital age (Elvek és iránymutatás A Közösség audiovizuális politikája a digitális korban) COM (1999) 657 Idézi Hammer Ferenc: Közbeszéd és tár- sadalmi igazságosság – A Fókusz szegénységábrázolásának értelmezése. Budapest, Gondolat, 2006 9 A Professzorok Batthyány Köre által kiadott kötetben olvasható összegzés jól mutatja e szemlélet argumen- táció nélküli, evidenciaként kezelt állításait: „A Horn-kormány idején elfogadott »médiatörvény« utat nyitott a kereskedelmi televíziózás előtt is. A fő kereskedelmi csatornák az elfogulatlanság örve alatt botránykeltő és meg- botránkoztató szabadosságot, az erkölcsi rendet felforgató szellemet sugároznak magukból A gátlásokat fokozato- san oldva a közönséget a legalpáribb ostobaságok megkívánásába rángatják bele Az ember kíváncsiságával, szép- séget és izgalmat kereső ösztönével visszaélő műsorfolyamok teljességgel rabul ejtették az egyszerű tévénézőt.