Page 174 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

172 Médiaesemény-esettanulmányok „A lány lehet, hogy áldozat, de a cikkhez tartozó fórumon ez nem tartozik a témához Ebben a cikkben téma az, hogy Szepesi könyve mennyit árt a Magyar sportnak Szerinted? Szá- modra mint ember ki a hitelesebb: egy Cseh Laci, aki olimpiai bajnok mert keményen küzdött vagy egy Szepesi Niki, aki a bajnoksági felkészülést is csak annyira tudta komolyan venni, hogy részegen edzett rá? A hitelesség a molesztálás kontextusán kívül is elvárandó feltétel… (…) Beláthatatlan károkat okoz mindenki, aki bizonyítékok nélküli rágalmaknak felülve hi vatkozik a szexuálisan zaklatott, molesztált nőkre! Beláthatatlan károkat okoz az, aki egy enyhén szólva is kétes értékű bulvárkönyvben, nyilvánvalóan anyagi megfontolásokból tudatja a világgal azt, ami talán meg sem történt Az ilyen dolgoknak megvannak a fórumai, ahol jogsegélyt kaphat az »áldozat«, és feljelentéssel, panasszal lehet élni még akkor is, ha az állítólagos »molesztálás« elévült.” (Flat Eric kommentje, 2013. 06. 11.) „Beláthatatlan károkat okozott a masszőr és az edző és mindenki, aki tudott róla. Beláthatatlan károkat okoz a média, amelyik az áldozatot tünteti fel bűnösnek. Beláthatatlan károkat okoz mindenki, aki a szexuálisan zaklatott, molesztált nőkre AZONNAL rásüti a kurva bélyeget, ho- lott a zaklató a »kurva«.” (Gost kommentje, 2013. 06. 11.) Láttuk, hogy Lull és Hinerman a médiabotrányok külön csoportjának tekinti azo- kat az eseteket, amikor hétköznapi emberek válnak – többnyire negatív – hírességgé botrányos viselkedésük, sokkoló tetteik miatt Azt is lényegesnek tartják, hogy a pszichodrámabotrányok központi karaktere rendelkezzen bizonyos sztereotípiák- 9 kal, ami alkalmassá teszi arra, hogy a média oly módon narrativizálhassa az ese- ményeket, hogy az sokakat megérintsen, adjon lehetőséget bizonyos fokú azono- sulásra, legyen vonzó bizonyos értelemben Megállapítják azt is, hogy ezért válik gyakran a köznapitól eltérő szexualitás a pszichodrámák témájává. Az talán vitathatónak tűnik, hogy az ELTE gyakorló gimnáziumában tanító tanárt kvalitásai, az iskolán belül és tanítványai szülői körében kialakított kü- lönleges pozíciója miatt „hétköznapi” embernek tekintjük-e, vagy inkább egyfajta „sztárfgurát” kell látnunk benne. Mivel azonban a sztárfogalom egyértelműen az előzetes (tehát a botrány kipattanása előtti) közvetítettséghez kapcsolódik (nem pedig a különlegességhez vagy a minőséghez), annak hiányában Sipos státusza valójában a „hétköznapi emberé”. Sipos személyisége azonban egyáltalában nem tekinthető tipikusnak (illetve amennyiben bizonyos karaktervonásai a hajdani ta- nítványok és munkatársak emlékei alapján mégis annak tekinthetőek, az inkább a szexuálpatológusok és szakpszichológusok számára lehet sokat mondó) Lull és Hinerman számos olyan fgurát sorol fel, akire sikeres pszichodráma típusú média- 9 Lull és Hinerman külön nem indokolja a botránytípus elnevezését, és talán kissé félrevezető is a pszichodráma kifejezés használata, amely köztudottan a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán alapuló csoport-pszicho- terápiás módszer Átvitt értelemben azonban mégiscsak valami hasonlóról van szó, amikor (a média kulturális elméletének a jegyében) a közösséget ért sajátos normasértések kiváltotta traumák nyilvánosságban történő rituális feldolgozására alkalmazzák ugyanezt a kifejezést