Page 396 - James Potter – Médiaműveltség

372 VI. rész: Szembesülés a problémákkal dulnának. Kevesebb példányszám esetén csökkentenie kell a hirdetési díjakat is, ez pedig kevesebb bevételt jelent – emiatt az újságnak riportereket kell elküldenie, ami még tovább csökkenti a hírek színvonalát Ez a leépülési ciklus addig folytató- dik, amíg az újság kikerül a piacról. A nagy konglomerátumok tulajdonában álló újságokon nagy a nyomás a proft növelésére. Ezt a költségek csökkentésével pró- bálják elérni, de tudják, hogy ha a költségek csökkentése a termék színvonalának olyan mértékű romlásával jár, ami az olvasók elvesztését idézi elő, akkor a lap nemcsak előfzetési, de hirdetési bevételektől is elesik. A napilapok, mint minden más média, úgy tudják növelni bevételeiket, hogy jobb és több szolgáltatást nyújtanak a fogyasztóknak. Honnan tudják, hogy mire van a fogyasztóknak szüksége? Egyrészt folyamatosan végeznek piackutatásokat, hogy teszteljék az újdonságokat, másrészt gondosan monitorálják a nyilvánosság visszajelzéseit mind tartalmilag, mind pénzügyileg. Amikor a nyilvánosság bele- kóstol vagy igényt formál valamilyen változásra, a média tud erről, és új típusú termékekkel és üzenetekkel jelenik meg. Jóllehet, a médiavállalatok üzletemberei általában hagyják a kreatív embereket önállóan dolgozni abban, amihez a legjobban értenek – a minél nagyobb közönség megszólítása –, az üzleti szempontok az újságoknál néha átnyúlnak a szerkesztői szférába. Erre kifejezett példa, ami 1999 őszén történt: a Los Angeles Times Magazine rendszeres megjelenést biztosított a Staples Centernek, az új sportaréná- nak. A lap felelős kiadója, Kathryn M. Downing megállapodást kötött a Staples Centerrel az ügyletről, amely szerint nyereséghányad fejében a Staples Center promotálja a magazint. Downing nem szólt a riportereknek és a szerkesztőknek az üzleti kapcsolatról. Amikor az újságírók rájöttek, kifogást emeltek amiatt, hogy a magazin tudtukon kívül a Staples Center PR-eszközévé vált. Downing, aki mene- dzseri, nem újságírói háttérrel rendelkezett, elnézést kért, mondván, nem gondolta volna, hogy az eljárása sértheti a lapszerkesztés integritását. („L. A. Times Publis- her Errs, Apologizes”, 1999). A sok konszolidáció nem azért veszélyes, mert így csökken a média üzenetei- nek minősége, hiszen a médiavállalatoknak hatalmas érdeke fűződik megszerezni és megtartani a közönséget, akár van verseny, akár nincs. A veszély ehelyett az, hogy az üzenetek túl semmitmondóak és túlzottan kereskedelmi célúak a közön- ségszerzés érdekében. Megfogalmazhatunk kritikát ezzel a helyzettel szemben, de inkább butaságnak tűnik bírálni a médiaipar szereplőit azért, mert sikeresek a kö- zönség megszólításában, ami tulajdonképpen a létezésük célja. Nem inkább azt kellene-e vizsgálnunk, hogy a közönség miért engedi magát üres, reklámízű hírek- kel megszólítani tartalmasabb, több szellemi ráfordítást igénylő hírek helyett? Ha ezt a problémát a médiaműveltség szemszögéből közelítjük meg, erősebbek le- szünk, míg ha kormányzati szabályozások révén akarjuk megóvni magunkat a sa- ját rossz szokásainktól, gyengébbek leszünk.