Page 397 - James Potter – Médiaműveltség

15. fejezet: Kinek a tulajdona a tömegmédia, és ki irányítja? 373 A hozzáférés hiánya A kritikusok azt mondják, ahogy növekszik a koncentráltság, úgy csökken az egyén hozzáférésének lehetősége a médiához. A hozzáférés itt két különböző dol- got jelenthet. Ez egyik jelentés a tulajdonlás, azaz milyen lehetőségei vannak egy magánembernek, hogy médiatulajdonos legyen? Mivel a legtöbb médiavállalat nyilvános részvénytársaság, bárki vásárolhat bármilyen cég részvényeiből. Hogy lehet-e egyetlen személynek egy médium teljesen a tulajdonában? A válasz tovább- ra is igen. A magazinok, könyvkiadók, hetilapok és számítógépes ipar piacára tör- ténő belépés akadályai viszonylag alacsonyak. Néhány ezer dollárral, egy számító- géppel és erős kezdeményezőkészséggel a média e területein a legtöbb ember képes lenne egy vállalkozást elindítani Természetesen nagyon kemény versenyre kell felkészülnie a közönség fgyelmének felkeltése és a hirdetők bizalmának meg- szerzése során, de van rá lehetőség, hogy ezekben a médiaszegmensekben valaki hallassa a saját vállalkozásának hangjait. Ezzel szemben a rádióba, televízióba, ká- beltévébe és flmiparba való betöréshez az akadályok sokkal magasabbak, és a mé- diaipar fúziói az elmúlt évtizedekben az akadályokat még magasabbra emelték, majdnem addig a pontig, hogy a leggazdagabb embereken és a legnagyobb cége- ken kívül másnak tulajdonképpen lehetetlen betörni ezekre a területekre. A hozzáférés jelentheti emellett azt is, hogy képesek vagyunk a saját vélemé- nyünket megjelentetni másvalakinek a tulajdonában álló médián keresztül. Erre továbbra is viszonylag könnyen van lehetőségünk helyi szinten, a napilapok és a kis példányszámú magazinok esetében. A legtöbb ilyen sajtótermék a mai napig közli a szerkesztőséghez érkezett leveleket, és vesz meg írásokat kevés újságírói tapasztalattal rendelkező szerzőktől. A legtöbb piacon létezik továbbá betelefoná- lós rádióműsor, ahol elmondhatjuk a véleményünket. Ezzel szemben az országos médiában, mint a Time magazin, vagy egy televízió, illetve kábeltévé-hálózat ese- tében nagyon sok tehetség és jó kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy elmondhassuk a véleményünket, mivel e csatornák használatáért ádáz verseny folyik. Többen fogalmaznak meg olyan bírálatokat, hogy a média iparágai elvesztik a megszólalások változatosságát, ahogy egyre koncentráltabbá válnak. A kevesebb megszólaló pedig kevesebb vélemény megjelenését jelenti. Einstein (2004) muta- tott rá arra, hogy „a szakértők egyik felmérésben a másik után állapítják meg, hogy nincs bizonyított okozati összefüggés a média tulajdonosai és a műsorok tar- talma között” (VII. oldal). Einstein amellett érvel, hogy a műsorválaszték nem a konszolidáció miatt szűkül, hanem amiatt, hogy a televíziók elsődleges bevételfor- rásként a hirdetésekre hagyatkoznak. Ezért áll fenn számos tartalmi korlátozás, ami a műsorok megfelelő hosszúságát, a „legkisebb közös nevező” mentalitást és a problémák kerülését jelenti. Einstein a televíziós ipar utóbbi négy évtizedének elemzésében rámutatott arra, hogy az iparág koncentrálódásával a műsorok egyre változatosabbá váltak Szerinte a változatosság az 1960-as évek végén volt a csú-