Page 40 - James Potter – Médiaműveltség

16 I. rész: Bevezetés kájával vagy a médiáról szóló vitával találkozunk, fontos, hogy elemezzük is, mert így felismerjük benne azt is, ami hasznos, nemcsak azt, ami káros. Ennek érzékel- tetésére röviden gondoljuk bele abba a kritikába, miszerint a technológia új formái károsan hatottak az íráskészségre. A vitában egyik oldalon olyan emberek vannak, mint John Sutherland, a University College of London irodalomprofesszora, aki amellett érvel, hogy a PowerPoint-bemutatók átvették az átgondolt esszék helyét, hogy a Facebook megerősíti az önimádó fecsegést, és a rövid szöveges üzenetek küldözgetése a nyelvet egy „sivár, lecsupaszított, szomorú gyorsírássá” nyomorí- totta (idézi Thompson, 2009). Azt mondja, hogy korunk kommunikációs technoló- giái, amelyek a rövid üzenetek küldésére ösztönöznek, vagy éppen szükségessé teszik azokat – mint a Twitter is –, lerövidítették az emberek fgyelmének ívét, és ezért korlátozzák abbéli képességüket, hogy nagyobb léptékben gondolkodjanak, ami viszont egy jól alátámasztott esszé megírásához igenis szükséges. Ezzel a né- zettel szemben érvelnek az olyanok, mint Andrea Lunsford, aki az írás és a reto- rika professzora a Stanford Universityn. Lunsford meg van győződve arról, hogy az újabb információs technológiák valójában növelték a médiában való jártassá- gunkat. Azt mondja: „Úgy gondolom, olyan műveltségi forradalom közepén já- runk, amelyhez hasonlót a görög civilizáció óta nem láttunk.” (Thompson, 2009). Továbbá amellett is érvel, hogy ezek az új kommunikációs technológiák nem ölik el az íráskészséget, hanem helyette új, személyesebb, kreatívabb és tudatosabb irányba terelik azt. Erre a következtetésre azt követően jutott, hogy szisztematikus elemezésnek vetette alá több mint 14 000 hallgató írásmintáját egy ötéves periódus alatt. Kifejti, hogy a mai fatal nemzedék tudja, hogy a saját közönségének mire van szüksége, és az írott üzenetek kifejezetten ennek megfelelően születnek. A mai fatalság számára az írás önmaguk felfedezéséről, gondolataik tudatos rendszere- zéséről, benyomásaik kezeléséről és az olvasó meggyőzéséről szól. A fenti példa lényege az, hogy bár a tömegkommunikációs rendszerek a maguk információs for- máival és az információ előállításának és feldolgozásának követelményeivel lehet, hogy gyengítenek bizonyos íráskészségeket, de ugyanakkor lehetőségeket is kínál- nak ezek más fajtáinak erősítésére. Rövidlátásra vallana tehát, ha a tömegtájékoz- tatás hatását a képességeinkre egyszerűen csak jónak vagy rossznak tartanánk. Ehelyett inkább úgy kell tekintenünk erre, mint változásra – a média tehát eltá- volít bennünket bizonyos képességek fejlesztésétől, így ezek valamelyest leromla- nak, de ezzel egy időben más képességek fejlesztésének irányába is tol bennünket, amelyek így megerősödnek. A médiaműveltség lényege, hogy inkább alkalmazkodjunk a változó világunk- hoz, mint hogy ne vegyünk tudomást a jelenleg is zajló változásokról, vagy eluta­ sítsuk ezeket. Úgy alkalmazkodhatunk, hogy nyitottá tesszük magunkat az üzene- tek szélesebb körére, aztán elemezzük ezeket az üzeneteket új összetevőket keresve bennük, majd mérlegeljük ezeket az összetevőket, hogy bemérjük az értéküket.