Page 406 - James Potter – Médiaműveltség

382 VI. rész: Szembesülés a problémákkal ségük könnyen elérhető. A hekkerek rendszeresen törnek át ezeken a tűzfalakon, és szereznek illetéktelen hozzáférést érzékeny információkhoz Néhány ilyen be- törés viszonylag jóindulatú, és például az motiválja, hogy kihívás felülkerekedni egy bonyolult biztonsági rendszeren. A betörések többsége azonban rosszindulatú, a cél az információk eltulajdonítása és eladása haszonszerzés céljából. A hekkerek mellett a hirdetések és a kormányzat is behatolnak a magánszféránkba – törvényes úton. Elértünk egy olyan pontra, ahol a magánszféra védelme lehet a médiamű- veltség legfontosabb kérdésköre, mivel a közfgyelem egyáltalán nem foglalkozik a problémával, és ezt tetézik azok a kockázatok, amelyeket mindannyiak vállalunk, ha nem vagyunk tudatában a fenyegetések komolyságának. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy megmutassuk, hány ilyen fenyegetés is van valójában, és hogyan se- gítsünk védekezni ellenük A magánszféra meghatározása A magánszféra (ill. annak védelme; vö.: „privacy” – a ford.) a magánszemélyek saját, személyes információinak elzárását jelenti. Négy elgondoláson alapszik. Elsőként a magánszféra gondolata azt jelenti, hogy a magánszemélyhez tartozó in- formációk bizonyos elemeit titokban kell tartani, és ezek másokkal nem oszthatók meg. Másodszor azt is jelenti, hogy a magánszemélynek irányítással kell rendel- keznie az információ megosztása felett, és ha egy másik személy vagy szervezet szerez engedély nélkül irányítást ezek felett a személyes információk felett, az a magánszféra megsértését jelenti. A harmadik elgondolás az, hogy a magánszféra változó állapot, azaz egy személy dönthet úgy, hogy megosztja a személyes infor- mációi egy részét bizonyos emberekkel, de másokkal nem. Például megadhatjuk a barátainknak a telefonszámunkat, címünket és e-mail címünket, de ezek a kapcso- lati információk ne kerüljenek a telemarketinges cégek és más hirdetők birtokába, akik esetleg kéretlen üzenetekkel árasztanának el bennünket. Azt szeretnénk, hogy az orvosunk ismerje a teljes kórtörténetünket, de ezeket az információkat nem akarjuk megosztani a nyilvánossággal, de még akár a barátainkkal vagy szüleink- kel sem Negyedikként pedig, ha meg is osztunk valamilyen privát információt egy má- sik emberrel, elvárjuk, hogy tartsa tiszteletben azt. Például ha elmondunk valamit magunkról a közeli barátainknak, elvárjuk tőlük, hogy tisztességesek legyenek ve- lünk szemben, azaz ne osszák meg ezt az információt harmadik személlyel, vagy legalább értesítsenek bennünket, hogy továbbadták ezt az információt egy harma- dik személynek. Sokan közülünk ugyanezt a bánásmódot várjuk el akkor, amikor üzleti kapcsolatba kerülünk – amikor például veszünk valamit egy internetes áru- házból, akkor azt várjuk el a kereskedőtől, hogy tartsa tiszteletben a magánszfé- ránkat, és a vásárlásról ne osszon meg más vállalkozásokkal semmilyen informá- ciót –, ez azonban nem így van. A vállalkozások rendszeresen gyűjtenek rólunk