Page 409 - James Potter – Médiaműveltség

16. fejezet: Magánszféra 385 latára, hanem örökre meg is tartja, még akkor is, ha a felhasználó törli magát az oldalról (Sarno, 2009a). 2011-ben a Facebook bevezette az arcfelismerést, amit a felhasználók felé úgy tálaltak, mint az oldal egyik szolgáltatását, azaz ha a fel- használók egy ismeretlen személy fényképe fölé viszik a kurzort, akkor megjele- nik a személy neve. Ez persze a Facebook számára is nagy előny, mivel ez a szol- gáltatás lehetővé teszi a Facebook számára, hogy tudják, kik is az ismerőseink, és milyen kapcsolatban is állunk velük valójában. Az arcfelismerés és más hasonló fejlesztések révén a Facebook az internet világán belül a személyazonosságok lerakatává vált („Trolling for Your Soul”, 2011). A közösségi oldalak (SNS-ek) nép- szerűségének növekedésével fejlődött ki a monitorálás (megfgyelés) iparága. Az úgynevezett véleményanalízis módszerével vállalkozások vizsgálják végig a kö- zösségi oldalak posztjainak millióit, hogy monitorozzák különféle témák, szükség- letek, termékek és szolgáltatások népszerűségének emelkedését és csökkenését (Kennedy, 2012). Hogyan fgyelik meg ezek az oldalak az internetes aktivitásunkat? A válasz: cookie-kat („bitsütiket”) használnak erre. Ezek apró számítógépes fájlok, amelyek a merevlemezen tárolódnak, amikor meglátogatunk egyes weboldalakat. A cookie-k révén lehetséges az internetes aktivitásaink nyomon követése A legtöbb embernek csak homályos vagy semmilyen elképzelése nincs arról, mik is a cookie-k. A cookie-kat a Netscape vezette be 1994-ben mint innovatív böngészői képes- séget. A felhasználóknak azt mondták, a cookie-k révén könnyebb lesz az interne- tes oldalak használata, különösen azoké, ahol „bevásárlókosár” szolgáltatás is elér- hető, mint például az Amazon.com. Az elgondolás az volt, hogy lehetővé tegyék a vásárlóknak, hogy oldalról oldalra menve kattintsanak a megvenni kívánt termé- kekre, miközben egy virtuális ügyintéző számon tartja ezeket a termékeket egy apró, cookie nevű fájlban. Ez az információ a bevásárlókosár tartalmáról, mellette a felhasználó nevével, címével és hitelkártyaadataival azonban nem kerül törlésre a vásárlás végén és a boltból való kilépéskor, ehelyett a felhasználó számítógépén tárolt cookie-ban megőrződik. Így következő vásárlásakor ezekhez az informá- ciókhoz könnyen hozzá lehet férni. A vásárló számára ez annyiban jelent előnyt, hogy nem kell újra megadnia a címét és hitelkártyája adatait, így az online boltban tett egymást követő látogatásai kényelmesebbek. Mindamellett az ezekben a cookie-kban tárolt információhoz a kereskedő hozzáférhet, feltöltheti azt a saját adatbázisába, és hozzáadhatja a rólunk addig összegyűjtött információkhoz. Amikor a Netscape először bevezette a cookie-kat, nem tájékoztatta a fogyasz- tókat a működésükről. Ahogy gyakoribbá vált a cookie-k használata, alig volt fel- használói panasz rájuk. Végül azonban néhány felhasználó rájött, hogy ez a titkos tevékenység a saját számítógépük merevlemezén folyik. Amikor pedig néhány új- ság technológiai leírást jelentetett meg a cookie-król 1996 januárjában, bírálatok áradata zúdult a Netscape-re, ahogy az emberek rádöbbentek a magánszférájukba történt illetéktelen behatolásra. A Netscape vezetőit meglepték a kritikák, és eluta- sították ezeket. A Netscape Navigator 2.0 termékmenedzsere, Alex Edelstein pél-