Page 184 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

182 Médiaszocializáció hajszolásáról, a hedonizmus térhódításáról van szó, hanem az életmód, illetve az élményszerzés módjának jelentőségnövekedéséről, valamint társadalomformáló ere- jének megnövekedéséről. „Az »élménytársadalom« egy olyan relatív állítást megfo- galmazó koncepció, amely történeti és interkulturális összehasonlításban viszonylag nagy jelentőséget tulajdonít az élményeknek a társadalmi világ felépítésében.” Az 10 élménytársadalomban az elbizonytalanodástól, illetve a csalódottságtól való félelmek képezik a cselekvés előtt tornyosuló legfőbb problémákat. A lehetőségek gyarapodá- sával, az élménykínálat kiszélesedésével együtt jár a szubjektum és a szituáció új- szerű viszonya is: a szubjektum majd minden helyzetben döntés előtt áll. Ha az egyén nem tud határozott válaszokat adni a szüntelenül újra felvetődő kérdésekre, végtelen regresszusba kerül és szorongani kezd: „Biztos, hogy éppen ez lesz a legmegfelelőbb a számomra?”, „Vajon melyik lehetőséget kellene választanom a számtalan közül?” Schulze szerint a szubjektum ebből az elbizonytalanító gondolati körből egyrészt úgy igyekszik kimenekülni, hogy a sokféle értékelő szempont közül az esztétikai elveket részesíti előnyben; másrészt esztétikai, világnézeti szempontjainak kijelölésekor a szubjektum már előzetesen adott társas mintákra támaszkodik, a közös vonások készletéből választ: a mindennapi gyakorlatok esztétikai sémáihoz igazodik, elsajátít egyes társadalmi miliőkre jellemző értelmezésmódokat, cselekvéstípusokat és élet- felfogásokat. A bizonytalanság elkerülésének szándéka azonban a csalódás kockáza- ta felé tereli a szubjektumot. Az újra és újra hasonló gondolkodási és cselekvési sémát alkalmazó egyén élményei könnyen elhalványulnak, a választott utak már nem járnak megfelelő élménysikerrel. Ráadásul a csalódás esetében az unalomtól való félelemhez az a félelem társul, hogy lemaradhatunk valamiről. A választás mindig azt is jelenti, hogy más lehetőségeket kizárunk. Az elszalasztott élményszerzéssel azonban mégsem kalkulálhatunk. Ha pillanatnyilag nem unatkozunk is, lehetséges, hogy egyúttal le- maradunk valamiről. A társas mintákhoz való csatlakozás a csalódás és unalom koc- kázatát növeli meg. E kettős kockázat minimalizálására törekvő stratégiát Schulze „élményracionalitásnak” nevezi. „Az élményracionalitás az élményorientáció rend- szerezése. A szubjektum önmaga tárgyává lesz, amennyiben a helyzeteket élmény- célok elérésére használja. (…) Az ember saját szubjektivitásának menedzserévé, bel- ső életének manipulátorává válik.” A bizonytalanságtól és a csalódástól való 11 félelmeket az élmény-racionális cselekvés nem szüntetheti meg, hiszen azok éppen az élményorientált, az élet megélését célul tűző cselekvésből fakadnak. A megoldás az a mindkét problémát egyaránt elkerülő stratégia, amely a szubjektum individuális preferenciáinak megfelelően alakítja ki változatosság és stabilitás harmóniáját. A bi- zonytalanságtól és a csalódottságtól való kettős félelem hozza létre a társadalom új- fajta szerveződési elvét, az élménytársadalom struktúráját. 12 10 ÉBer Márk Áron: Túl az élménytársadalmon? – avagy az élménytársadalom másfél évtizede. Szociológiai Szemle 2008/1. 78–105. 11 ÉBer i. m. (10. lj.). 3. 12 ÉBer i. m. (10. lj.).