Page 97 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sági ágnes – Bálint Éva: Gyerekek a tévéképernyők előtt 95 programokra vadásszanak a csatornák kínálatából. Igaz, nem is az ismeretterjesztés felé fordulnak, hanem a saját szórakozásukhoz, szórakoztatásukhoz keresnek meg- felelő tartalmat. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna által a késő délutáni és esti idősávokban kínált tartalmak rendkívül erősen befolyásolják az igé- nyek alakulását. Ezek a csatornák bizonyos új műfajok megteremtése és intenzív kínálata révén képesek a szükségletek újradefniálására, azaz a nézők olyan műsortí- pusok iránt köteleződnek el, amelyek korábban nem is léteztek. Az, hogy az amatőr sze rep lőkkel futó számtalan, a reality különféle alformájában jelentkező műfajok mitől váltak Európa-szerte ilyen népszerűvé, és hogy miként tudják éppen a tizenéve- seket ilyen erővel megszólítani, külön tanulmányt érdemelne, de tény, hogy a 2010-es évek televíziózásában kiemelt szerepük van. Ebbe a formátumba csomagolva szinte bármilyen téma „eladhatóvá” válik, legyen szó akár tágabb értelemben vett szociális, akár szűkebb, családi vagy egyéni szintű problémáról. Ezt felismerve nyugat-euró- pai közszolgálati televíziók speciálisan a fatalokat érintő kérdésekre is fejlesztettek reality formátumokat, amelyek aztán sikeresen működtek is az adott piacon. Érdekes jelenség az is, hogy egy-egy műsor, műfaj iránti érdeklődés azon is múlik, hogy az mennyire újszerű. Minden műfajnak, csakúgy, mint a kereskedelem- ben a márkáknak, megvan a maguk életútgörbéje. A nézőkre – ezen belül különösen a fatalokra – gyakorolt hatás nagyban függ attól, hogy egy műsortípus vagy konk- rét műsor hol tart ezen az íven. Idővel ugyanis a vonzerő alábbhagy, ami egykor formabontó és megbotránkoztató volt, az egyre kevésbé számít már annak, és ha túl sok van belőle, egyszerűen elveszti a nézőbeszippantó erejét. Ekkortól tapasz- taljuk azt, hogy a legnagyobb csatornák számára már kevéssé válik az elért közön- ség, így kisebb csatornáikra teszik át a programot, bízva abban, hogy azt a kisebbet még így is építeni tudja a műsort lojálisan követő nézőréteg. Az anyacsatornákról a kisebbekre való programáthelyezés mögött természete- sen más okok is meghúzódhatnak. A mi szempontunkból, a gyerekek tévézésében betöltött szerepüket tekintve ez a jelenség azért érdekes, mert a kisebb hatókörű ká belcsatornákra való átköltözés e műsorok esetében is egyértelmű közönségvesz- téssel jár, ezek a műsorok az áthelyezésüket követően kisebb közönséghez jutnak el. Ezen a folyamaton ment át a Való Világ sorozat is, amely azáltal, hogy átkerült az RTL II-re, a gyereknézők körében is egyértelműen jelentős csökkenést szenve- dett el A valóságshow fogalmával először a 2000-es évek elején ismerkedhettünk meg. Akkor ez a „kukkolós” műfaj újszerű volt, szokatlan, és hamar népszerűvé vált. Az első ilyen hazai műsorfolyam a Big Brother volt a TV2-n, amely összesen két szériát élt meg, nem úgy, mint az RTL Klub által szinte azonnal „ráindított” Való Világ, amely 2014-ben a hetedik alkalommal is nézők százezrei számára kínált esti néznivalót. Ha arra keresünk választ, hogy az ilyen jellegű műsorok, amelyek egyre inkább a szexualitás, a szabadszájúság és a gátlások nélküli viselkedés leplezetlen bemuta- tása révén kerülnek a bulvárlapok és az internetes oldalak címlapjaira, és amelyek a fatalok számára különösen érdekesek, vajon milyen mértékben hatnak a legfata-