Page 102 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

100 Médiaszocializáció vek, cikkek által sugallt szemlélet – különösen, ha tekintélyes szerző vagy szerzők is támogatják – ténylegesen formálja a mindennapok csecsemőgondozási és gyer- meknevelési gyakorlatát. A behaviorista John Watson vagy Benjamin Spock köny- vei – az utóbbiak számtalan kiadásban és sok millió példányban jelentek meg – vi- lágszerte hatással voltak a gyereknevelési szokásokra. A gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretterjesztésben egészen az elmúlt évtize- dekig a nyomtatott termékek – könyvek, cikkek – domináltak. A televízió ezen a té- ren nem jelentett igazi áttörést. Bár voltak nagy sikerű ismeretterjesztő műsorok, ezek nem váltak az írott kommunikáció igazi konkurenciáivá. Az ismeretterjesztés szerkezetében ugyan változást idézett elő a televízió: a szereplés növelte néhány ne- veléssel, gyermekpszichológiával foglalkozó szakember ismertségét és népszerűségét, de az üzenetek – melyek a követendő eljárások a nevelésben, mit kell tenni külön- böző problémák esetén – továbbra is főleg nyomtatott formában jutottak el a közön- séghez, magukon viselve az írásos kommunikáció minden előnyét és hátrányát. A kereskedelmi csatornák megjelenésével a hagyományos értelemben vett isme- retterjesztő műsorok eltűntek a televízióból, egyre kisebb szerephez jutott a szaksze- rűség, a gyermekneveléssel kapcsolatos tanácsok és megjegyzések megalapozottsá- ga, belső koherenciája. A nézettség mint egyedüli szempont előtérbe kerülése folytán szakmai háttérrel nem rendelkező botrányhősök öltötték magukra a „guru” szerepét, a valódi szakemberek nem kerültek a képernyőre, vagy kénytelenek voltak hasonló szerepben tetszelegni. A kereskedelmi csatornákon a gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmak terén is élre törtek a vulgáris, leegyszerűsítő, közhelyes üzenetek. Az ismeretterjesztés jellegének átalakulása sok szempontból előkészítette az utat az internetes csatornák számára. A kereskedelmi adások kedvenc szereplői, a leszo- kott drogfogyasztó, vagy a szakmája gyakorlásától több országban is eltiltott állító- lagos pszichiáter ugyan jelentős közönséget vonzott, ám a szakmai arénából egyre inkább hiányoztak az iránytűk, amelyek segítségével eldönthető lett volna, hogy melyik szemléletnek van tudományos alapja, milyen eljárásokat érdemes követni a csecsemőgondozásban és gyereknevelésben a megfelelő célok elérése érdekében. A könyvpiac ugyan továbbra is virágzott – és virágzik –, csakhogy a könyvkiadás is fokozatosan alkalmazkodott a tömegkommunikáció által kialakított szokásokhoz. A könyvesboltok polcai roskadoznak a gyermeknevelésről szóló kötetektől, bennük azonban egymásnak ellentmondó, változatos szakmai és ideológiai üzenetű informá- ciók sokaságát találja az olvasó. Egy sajátos demokráciafelfogás keretében az ő fel- adata, hogy eldöntse, mit tart igaznak és helyesnek a gyermeknevelés tekintetében, holott éppen e döntés meghozatalához kellene a szakszerű segítség. Az adott helyzet következményei közé tartozik, hogy ma az egészségügy vagy a lélektan terén nem tudományos álláspontokkal, szakmai megfontolásokkal találkozunk, hanem egy-egy eljárást, megközelítést abszolutizáló szektákkal, amelyek képviselői nézeteiket nem érvekkel, hanem az eltérő gyakorlatok megbélyegzésével és elutasításával védelmezik. Az így kialakult helyzetben az internet nemcsak technikai lehetőségei miatt je- lentett alternatívát a szülőknek. Fontos körülmény, hogy az internet segítségével rendkívüli mértékben kitágultak a tájékozódási lehetőségek, ám a fogyasztók több-