Page 104 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

102 Médiaszocializáció ben azt állapította meg, hogy az internetnek nincs akkora befolyásoló képessége, mint a rádiónak vagy a televíziónak, ezért nem szükséges szabályozni. 4 Nem kétséges, hogy az internetes tartalmak fogyasztóra gyakorolt hatása más, mint a televízióé, az azonban már erősen kérdéses, hogy valóban gyengébb-e a ha- tás. Mint arra hamarosan visszatérünk, vannak ezzel ellentétes érvek is. Az inter- netes kommunikáció penetranciája a lakosság körében ma a fejlett országokban megközelíti a televízióét, ugyanakkor jóval szofsztikáltabb a felhasználó befolyá- solásának módja is. Az internettel kapcsolatban sok pozitív elvárás és illúzió él mind a kutatók, mind a nagyközönség körében. Guld Ádám Geoff Stahl médiakutató 2006-ban született 5 tanulmányát idézi, amelynek sokak által osztott álláspontja szerint az elektronikus média az eddigieknél nyíltabb, demokratikusabb terepet biztosít a kulturális termé- kek mozgásához. A rendszer technológiai és tartalmi szempontból is folyamatosan frissül, megújul, így képes áthidalni az időbeli és térbeli korlátokat. A termékek, szolgáltatások, identitások, ideológiák szabad áramlása előtt nincs többé akadály, a földrajzi különbségek a jelentőségüket vesztik, és lényegesen csökken a „kulturá- lis főáram” és a mellékáramlatok közötti dominanciakülönbség is. Ropolyi László, az internethasználat flozófai-antropológiai vonatkozásainak 6 szakértője ugyan kritikusan állapítja meg, hogy a „hálón” az értékes és értéktelen, helyes és téves információk „egyenlő jogokkal, lényegében ugyanabban a formában jelennek meg”, ezért sokan szkeptikusan tekintenek az interneten fellelhető tudásra. Valójában azonban – szögezi le, az „internet csak világosan láthatóvá teszi kulturá- lis állapotaink silányságát, a mérhetetlen mennyiségben áradó erőszakot és brutali- tást, a gondolattalanságot, az elidegenedett viszonyokat, a fontos szerepben feltűnő látszatokat”. Meggyőződése szerint azonban éppen az internethasználat során ki- bontakozó kiberkultúra volna az, amelynek segítségével alapvető változást lehetne elérni, és „az értékek valóságos pluralitásán alapuló, egymást átható virtuális vilá- gok végtelen változataival felváltani”. Szűts Zoltán tanulmányában a téma egyik ismert szakembere, Thomas O’Reilly 7 alapján foglalja össze az internetes kommunikáció előnyeit: ezek közé tartozik, hogy az információszerzés, a megismerés sokkal gyorsabbá vált. A folyamatban nem buk- kannak fel a hierarchikus struktúra jellemzői, a szakértő és az amatőr megszólalók nem különíthetőek el egymástól. Nincs központ, a rendszer rizóma jellegű, amely O’Reilly szerint a „tömegek bölcsességének” új reprezentációja. Igaz, nem világos, miért volna indokolt a nem specifkált „tömeget” bölcsesség forrásának tekinteni – a szociálpszichológiában bőségesen találkozunk ezzel ellentétes véleménnyel is. 8 4 gerÉnyi Gábor: Internetes tartalomszolgáltatás. Budapest, Elektromédia Kft., 2009. 5 guld Ádám: Az emo egy poszt-szubkulturális közösség? Médiakutató, 2011. tavasz. http://www. mediakutato.hu/cikk/2011_01_tavasz/06_szubkulturalis_kozosseg 6 ropolyi László: Az internet természete. Internetfilozófiai értekezés. Budapest, Typotex, 2006. 319. 7 Szűts Zoltán: A web2 kommunikációelméleti kérdései. Jel­Kép 2012/1–4. 85–95. 8 Ismert, hogy bizonyos esetekben a csoportos problémamegoldás valóban rendkívül hatékony, de csak akkor, ha a kommunikáció szabályozott.